Ötödik fejezet- Egy vadbarom féle támadás

Sziasztok :D
Megérkezett az ötödik fejezet. Remélem tetszeni fog. :D
Pipálgattok és iratkoztok fel, szóval ez sokat jelent nekem. Azért... (ez egy kis célzás XD) jól esne egy-egy komment. :D De ha nem hát nem.
Jó olvasást! :D

* Jake szemszöge*

Nagyon remélem, hogy Beccának nem lett semmi baja. Mert... különben kinyírom azt a nyomorékot. Teljesen megváltozott mióta megölte Lenát. Egyszerűen nem önmaga. Hogy képes valaki csak úgy elvenni valakit tőled, hogy aztán megölje? Hmm? Hát én sem tudom.

Szaladok minél gyorsabban, hogy meg legyek bizonyosodva a feltevésről.
Hála Istennek, Becca ott vár az ajtóba.
- Becc! - rohanok oda hozzá és megölelem - Jól vagy?
- Jake! - kis szünetet tart - Jól. Minden rendben? - kérdezi aggódva. Azért... csak nem mondhatom el neki, hogy ki vagyok. Vagy hogy mi volt a bokor mögött.
- Ööö... Persze, persze! Minden! - aggodalmam attól még nem múlik el, hogy hazudok neki.
- Hát... oké - fordul el. Okos lány, tudja hogy semmi sincs rendben.
- Becca. Most jobb ha bemész. És kérlek, könyörgöm, hogy ne gyere ki éjszaka egyedül! Csak velem! Kérlek! Nem biztonságos.
- Ööö... Oké... - néz nagy szemekkel, majd elindul az ajtó irányába.

Felmegyek én is. A szobában Davis ül az ágyon. És (gondolom) azt várja, hogy beszámoljak neki mindenről.
- Na mi az Rómeó? - jön ide és pacsizik, majd hátba vereget.
- Pff... menny már! - lököm el.
- Jól van na! - emeli fel a kezét - De mesélhetsz. Elmondtad neki? - kérdezi. Kétségbeesett a hangja.
- Dehogy mondtam! Hülye vagy? - rázom meg a fejem - Megcsókoltam - húzom le magamról a pulcsit.
- És még én vagyok a hülye? Elment az eszed bátyus? - ordítozik - Nem járhatsz vele!
- Mégis miért nem? Amúgy sem járunk még. Csak barátok vagyunk... - jelentem ki.
- Aha.. aha... Csak egy baj van! A barátok nem szoktak csókolózni - fonja össze a karját.
- Nah persze! Mégis honnan tudnád? Nem is volt még lány barátod! - vágtam rá - Barátnőd sem! - najó... talán ezt nem kellett volna.
- Buzi! - azzal beviharzott a szobájába.
*Ezt elbasztam. Nagyon. Mostmár mindenki utál.. Éjjen!* (Jake gondolja)

* Becca szemszöge*

Nagyon nem értem a viselkedését. Oké, hogy tetszem neki, de akkor legalább ne zavarjon el egyik pillanatról a másikra. Lehet hogy meg akart védeni, de tudok magamra vigyázni. Nem vagyok óvodás kislány.

Felsétáltam a szobánkig. Ott már Lori és Ty vár. Nem is hagynak békén, azonnal lerohannak.
- Hol a fenébe voltál? És megmagyaráznád miért nincs rajtad a kötés? - emeli fel a hangját Ty.
- Egy. Pont ott. Kettő. Mert nem fogom hordani. Egyébként is jól van a lábam. Hála Jake- nek.
- Jake? Vele voltál? - elszomorodott vagy dühös lett... Azt hiszem mind a kettő.
- Ööö.. Igen. Miért, beszámolót kéne tartanom hogy mikor kivel vagyok? - fakadok ki.
- Skacok! - próbál csillapítani Lori.
- Ne most Lori! - ordítjuk egyszerre.
- Biztos rád mászott az a buzi... - suttogja.
- Hogy mit mondtál? - kérdezek vissza.
- Azt hogy biztos rád mászott... - haha. Az utolsó szó lemaradt.
- Nem mászott rám! Jake egy nagyon rendes srác! Példát vehetnél róla! - tőlünk zeng az egész koli.
- Aha.. hát így állunk? Most hogy egy kicsit együtt voltál vele már rögtön ő a szent, mi? - mutogat gúnyosan.
- Elegem van belőled! - adtam neki egy pofont (haha... vicces) aztán bemegyek a fürdőbe és magamra zárom az ajtót.

A többiek ki tudja meddig próbálnak kihívni. Nem sok sikerrel. Nem megyek sehova.
- Gyere ki Becca vagy én megyek be érted! - ordítozik kintről Ty.
- Azt lesheted! Azok után amiket mondtál? Talán örömömben kellene ugrándoznom és a karjaidba omolnom? Hát nem... Felejtsd el!
Kicsit betelt a pohár hogy mindig ő akar irányítani. Ezért kinyitom az ajtót. Tudom, hogy be fog jönni Ty, ezért elbújtam a fürdőfüggöny mögé. Megvárom míg bejön, én pedig kifutok.

A tervem be is válik. Ty belesétál a csapdába. Ez nagyon jó!
- Becca! Hol a rohadt életbe vagy? - akadékoskodik.
- Mögötted!
Azzal már kinn is vagyok az ajtón kívül és rohanok el. Nem érdekel, hogy este van. Valahol biztos meghúzhatom magam.

Szaladok. Elérem az udvart. Csak néhány lámpa világít. Egyedül vagyok. Este. De... valamiért megint előjön az az érzés, mint mikor Jake- kel voltam. Talán mégsem vagyok egyedül. Az a valami vagy valaki visszajött. De honnan a fenéből tudja hogy mikor és hol vagyok? Ez gyanús.. és félelmetes.

Hirtelen zajt hallok. Megfordulok és majdnem nekem esik egy pasas. De megjelenik a megmentő. *-*
Jake ismét győzedelmeskedik a gonosz felett.
- Nem megmondtam, hogy ne merj hozzáérni? - néz öldöklő tekintettel Jake az idegenre. Azaz... nekem idegen csak.
- Haha - kacag... elég bizarr.
- Hahó - integetek Jake felé. Azt hiszem most irtó dühös lesz rám.
- Neked is elmondtam, hogy egyedül nem biztonságos. Csak velem jöhetsz el este. Kérlek Becca! - rázza meg a fejét.
- De teljesen kikészülök bent! Ty is ott idegesít! És amúgy is azt hittem alusztok. Vagy alszol. Nem akartam felverni senkit. És ki ez az ijesztő figura? Miért támadt rám? Mi ez az egész? És hogy találtál meg ilyen gyorsan?
- Először is. Lassabban, kérlek! - gondolkodik - Ez régi ismerős. Mert egy balfasz. Igazából... fogalmam sincs. Mert láttalak az ablakból - válaszol sorban a kérdésekre. Hűha.
Elképedek. Aztán a rejtélyes idegen is kinyitja a száját.
- Mi az? Már azt sem érdemlem meg, hogy a nevem kimond? Haa? És mi az hogy nem tudod? Dehogynem! Te is nyakig benne vagy! - pofázik.
Jake nem tűri, egy pofonnal ki is üti a srácot.

El sem tudom hinni hogy most mi van.
- Jake - nyúlnék hozzá...
- Becca! Kérlek ne hidd el neki! Nincs igaza! - néz mélyen a szemembe.
- Én nem hiszek neki. De örülnék ha elmondanád ki ez a vadbarom.
- Ööö... - akadozik..
- Jake!
- Oké. A neve....