Szijasztok :D
Most hogy van egy kis ihlet, és tudok írni, meg fogom tenni. :D
Remélem tetszeni fog :D
Lassan, de biztosan csókolt... gyengéd volt... éreztem rajta hogy tetszem neki. Ilyenkor megérezzük mi lányok, nem? Én igen...
A levegőhiány miatt elválnak ajkaink.
Mosolygok, ő is. Nem tudom mit mondjak... azt hiszem, jobb lenne, ha megvárnám ő mit szól.
- Az első perctől fogva tetszel... - vallja be. Istenem de cuki *w*... na jó Becca! Hagyd abba! Koncentrálj!
- Hát... te sem voltál nekem közömbös... - vörösödünk.
Kezdek fázni... jobb lenne ha bemennénk.
- Fázol? - biztos látta ahogy simogatom a karom oda meg vissza.
- Igen... Nem kéne bemennünk? - kérdezem, mire leveszi a pulcsiját.
- Tessék, vedd fel - mosolyog.
- Ohh, nem... Akkor te fagysz meg... Nem nem! Vedd vissza, inkább... menjünk be és egyikünk sem fog fázni. Tudod, van még egy napunk. Ki tudjuk használni, mivel meggyógyítottál... vagyis a vized... - az értelmetlenségem határtalan. Vajon mit gondolt rólam?
- Ahogy szeretnéd. Hosszabb vagy rövidebb úton menjünk? - kérdezi...
- Hosszabb - mosolyra húzódik ismét a szája.
Átkarol majd közelebb húz magához, és megpuszilja a fejem.
- Tudod most milyen boldog vagyok, hogy megtettem? - néz rám azokkal a csodás és ártatlan szemeivel.
- Ömm... körülbelül annyira mint én? - emelem fel egyik szemöldököm.
- Nem tudhatom - neveti el magát - Egyébként... akkor biztos a hosszabb úton?
- Mehetünk ott.
- Az az erdő mellett visz el, akkor sem baj? - nézeget még mindig.
- Dehogy. Egyébként is... itt vagy te, hogy megvédj - mosolyogtam... olyan pirosan... tudjátok...
Elkezdünk sétálni vissza a koli felé. Közben motoszkálásokat hallunk. Én közben összerezzenve megyek Jake mellett. Észre sem veszi, de hát... talán addig jó. Egyre közelebb vagyunk az erdőhöz. Teljesen ott sétálunk mellette. Elég rémisztő. Nem tudom miért mondtam azt hogy rendben. Vagy hogy mehetünk itt. Talán azért, mert Jake- kel akartam több időt tölteni.
Egyre furcsább és hangosabbak a hangok. Egyszer csak mellettünk "szólal meg" a bokor.
A lábam a földbegyökerezett. Teljesen. Megfogom Jake karját és úgy megyünk tovább... félve.
- Nyugi. Biztos csak valamilyen állat - nyugtatgat, bár nem túl sok sikerrel.
- Ömm... Nem túl nyugtató - vallom be.
- Nincs mitől félned! Ahogy mondtad, én itt vagyok! - mosolyog rám. Még mindig ott motoszkál a fejemben, hogy nem vagyunk egyedül.
Közel vagyunk a kolihoz. Már csak 5 perc séta.
Megint megmozdul a bokor. Az istenit! Rám hozza az a valami a szívbajt!
Most már Jake arcán is ott van az az aggódás, vagy félelem, azt nem tudom.
- Becca. Azonnal fuss a koleszba! Gyorsan! Meg ne állj! - súgja oda halkan.
- Mi? Mégis miért? Mi folyik itt? - emelem fel a hangom.
- SSS! Csak fuss! Kérlek! - néz rám aggódva. Nem félelem volt. Aggódás. Miattam. *w*
Elkezdek rohanni a koli felé. Még (szerencsére) nyitva van az ajtó. Beszaladok rajta és várom hogy Jake is jöjjön utánam.
Eltelt már néhány perc, de még mindig nem látom. Kezdek aggódni én is. Túlságosan is. Hiszen... bármi történhetett.
* Jake szemszöge*
Meghallom én is a mozgást. Nagyon furcsa előérzetem támad. És... azt hiszem nem is hiába. Itt van. És nem engem akar. Hanem Beccát. Muszáj megvédenem. Akár az életem árán is. A tesómon kívül most ő a legfontosabb. De ezt David is tudja.
- Becca. Azonnal fuss a koleszba! Gyorsan! Meg ne állj! - súgom oda neki, nehogy Ő észrevegye.
- Mi? Mégis miért? Mi folyik itt? - emeli fel a hangját. Tudom, hogy nem érti, de nem is kell. Ha megtudná, örökre megutálna. Na persze, ha életben marad.
- SSS! Csak fuss! Kérlek! - aggódva nézek rá, de tudja. Veszi az adást és rögtön rohanni kezd.
A sűrű bozóttól már alig látszik. És végleg eltűnik.
Majd a bozótból előlép egy rég látott ismerős.
- Jake, Jake, Jake. Örülök, hogy ismét találkozunk - gúnyos vigyor jelenik meg a képén.
- Mi a szart keresel itt? Mit akarsz? Nem volt elég neked Lena? - fakadok ki - Mindenkit el akarsz venni tőlünk? - háborodok fel.
- Ugyan Jake. Te is tudod, hogy Lena önmagától jött át hozzám.
- Hazudsz! Te rohadék! Manipuláltad! Te köcsög faszkalap! Húzz innen! Tűnj el! Nem vehetsz el tőlem újra olyat, akit szeretek!
- Na azt majd meglátjuk... na azt majd meglátjuk...
Aztán gyorsan "elpárolog" és eltűnik a szemem elől.
- Egyszer úgyis elkaplak! Csak gyere vissza te köcsög! - ordítom utána, bár nem hiszem, hogy hallja. Mindegy is. Ő ráér később, de nem szabad hogy bárkinek is baja essen a környéken. Ha mégis, tudni fogom hogy mindenért ő lesz a felelős.
És bosszút fogok állni rajta. Mert elvett tőlem szinte mindent, ami fontos volt nekem. És ezért megfizet... Mindenért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése