Hatodik fejezet- Lena

Sziasztoooooooook :D
Kész a következő fejezet, bár szerintem elég ratyi lett. :c Na mindegy.
Hátha nektek tetszik :D És örömmel látom, hogy igyekeztek írni ^^ Ez remek! ^^
Jó olvasást :D

* Jake szemszöge*

- Oké. A neve... - nem bírom kinyögni.
- Jó... ha nem akarod elmondani nem kell - fonja össze a karjait. Keresztbe.
- Csak nem szeretném ha bajba kerülnél. Hajlamos ártani mindenkinek.
- Ugyan már!
- Ezt most bizonyította be! - akadékoskodok.
Visszakísérem Beccát a koliba, utána lefekszem. Hátha nem változik elvetemülté (ismét).
- Menjünk vissza a koliba! - szólok utána, mert ő már elindult a tó felé.
- Egye fene. De Ty-ékhoz nem megyek vissza!
- Akkor gyere hozzánk! Csak tudd elviselni a tesómat...
- Ne aggódj! Jó fej!
- Azt hiszed... - mosolygok rá.

Becca átment a szobájukba, míg én a sajátunkba.
- Mi az? Most már herceg is lettél? - nevet (és majdnem megfullad) David.
- Menj már! Egy kicsit békén kéne hagynod!
- Na persze! Hívd át, én meg elmegyek egy másik szobába - kacsint.
- Hülye!
- Komolyan beszélek!
- Akkor idióta! Egyébként ide fog jönni, csak hogy tudd. De mivel van külön ágy, nyilván ott fog aludni. Te perverz disznó.
- Köcsög... Egyébként... szerintem ő sem fogja sokáig... Lana is.. hát...
- Ne emlegesd Lena-t!
- Tudom, hogy fáj és hogy még nem törődtél bele, de el kell fogadnod! Már nem tudom hány éve! 15 vagy emberi évbe számítva! El kell felejtened!
- Nem kell! Idióta! Lena-t nem fogom elfelejteni!
Ekkor nyitódott ki az ajtó. Hoppá.
- Ööö... megzavartam valamit? - néz kétségbeesetten Becc.
- Nem dehogy! - megy oda hozzá David.
Lepacsiznak majd David elmegy zuhanyozni, Becca meg leül mellém.
- Biztos nem zavartam meg semmit? Egy kicsit hangosak voltatok... - szólal meg.
- Ööö... Davidnek elment az esze... - bár ez nem meglepő...
- Megkérdezhetem, hogy amikor veszekedtetek kinn ott azzal a vad barommal... Ki az a Lena?
. Régen nagyon fontos volt számomra... Komolyan... ő volt az életem értelme... és maga az életem. Egyik nap, mikor ez a srác eljött a régi sulinkba elvette tőlem... Aztán nem sokkal később végleg... Teljesen... Ki voltam készülve, és még most is...
- Hogy érted azt hogy végleg? - nézi a földet.
- Azt hogy megölte. Csak azért vette el hogy fájdalmat okozzon nekem.
- Te jó Isten!
- Ez még nem minden... Mindig felkeres, mindig tudja hol vagyok. Muszáj megszabadulnom tőle! Ezért kérlek, hogy egyedül sehova se menj! És este csak velem! Kérlek Becca! Nagyon fontos vagy nekem, és ha ugyan az történne veled is mint Lena- val akkor abba már belepusztulnék.
- Megígérem! - odabújik hozzám és megölel.

- Van egy ágy ott, üresen. De ha nem jó, bármelyiken aludhatsz... - ajánlom fel neki.
- Tökéletes! - odamegy.
David kijön a fürdőből és nekem kacsingat. Tudja, hogy utálom amikor ezt csinálja, ezért is csinálja! Esküszöm egyszer még kihúzza a gyufát! Viszont átment a szoba másik végére, és ott aludt el.
Én még fenn vagyok. Neki vagyok fordulva a falnak, mikor hirtelen valami meleget érezek magam mellett.
Megfordulok. Becca mégsem a másik ágyon van.
Szám az övére tapad, majd mikor elválnak, megszólal.

- Zavarlak? - kérdezi pirulva.
- Dehogy! - ölelem meg a derekát..
Még egy kicsit beszélgettünk, de azért nem olyan későn bealudtunk.
Reggel biztosan álmosak leszünk, mivel én miután visszakísértem a szobájukhoz ittam egy kicsit. Ki leszek ütve... ajj...

Ötödik fejezet- Egy vadbarom féle támadás

Sziasztok :D
Megérkezett az ötödik fejezet. Remélem tetszeni fog. :D
Pipálgattok és iratkoztok fel, szóval ez sokat jelent nekem. Azért... (ez egy kis célzás XD) jól esne egy-egy komment. :D De ha nem hát nem.
Jó olvasást! :D

* Jake szemszöge*

Nagyon remélem, hogy Beccának nem lett semmi baja. Mert... különben kinyírom azt a nyomorékot. Teljesen megváltozott mióta megölte Lenát. Egyszerűen nem önmaga. Hogy képes valaki csak úgy elvenni valakit tőled, hogy aztán megölje? Hmm? Hát én sem tudom.

Szaladok minél gyorsabban, hogy meg legyek bizonyosodva a feltevésről.
Hála Istennek, Becca ott vár az ajtóba.
- Becc! - rohanok oda hozzá és megölelem - Jól vagy?
- Jake! - kis szünetet tart - Jól. Minden rendben? - kérdezi aggódva. Azért... csak nem mondhatom el neki, hogy ki vagyok. Vagy hogy mi volt a bokor mögött.
- Ööö... Persze, persze! Minden! - aggodalmam attól még nem múlik el, hogy hazudok neki.
- Hát... oké - fordul el. Okos lány, tudja hogy semmi sincs rendben.
- Becca. Most jobb ha bemész. És kérlek, könyörgöm, hogy ne gyere ki éjszaka egyedül! Csak velem! Kérlek! Nem biztonságos.
- Ööö... Oké... - néz nagy szemekkel, majd elindul az ajtó irányába.

Felmegyek én is. A szobában Davis ül az ágyon. És (gondolom) azt várja, hogy beszámoljak neki mindenről.
- Na mi az Rómeó? - jön ide és pacsizik, majd hátba vereget.
- Pff... menny már! - lököm el.
- Jól van na! - emeli fel a kezét - De mesélhetsz. Elmondtad neki? - kérdezi. Kétségbeesett a hangja.
- Dehogy mondtam! Hülye vagy? - rázom meg a fejem - Megcsókoltam - húzom le magamról a pulcsit.
- És még én vagyok a hülye? Elment az eszed bátyus? - ordítozik - Nem járhatsz vele!
- Mégis miért nem? Amúgy sem járunk még. Csak barátok vagyunk... - jelentem ki.
- Aha.. aha... Csak egy baj van! A barátok nem szoktak csókolózni - fonja össze a karját.
- Nah persze! Mégis honnan tudnád? Nem is volt még lány barátod! - vágtam rá - Barátnőd sem! - najó... talán ezt nem kellett volna.
- Buzi! - azzal beviharzott a szobájába.
*Ezt elbasztam. Nagyon. Mostmár mindenki utál.. Éjjen!* (Jake gondolja)

* Becca szemszöge*

Nagyon nem értem a viselkedését. Oké, hogy tetszem neki, de akkor legalább ne zavarjon el egyik pillanatról a másikra. Lehet hogy meg akart védeni, de tudok magamra vigyázni. Nem vagyok óvodás kislány.

Felsétáltam a szobánkig. Ott már Lori és Ty vár. Nem is hagynak békén, azonnal lerohannak.
- Hol a fenébe voltál? És megmagyaráznád miért nincs rajtad a kötés? - emeli fel a hangját Ty.
- Egy. Pont ott. Kettő. Mert nem fogom hordani. Egyébként is jól van a lábam. Hála Jake- nek.
- Jake? Vele voltál? - elszomorodott vagy dühös lett... Azt hiszem mind a kettő.
- Ööö.. Igen. Miért, beszámolót kéne tartanom hogy mikor kivel vagyok? - fakadok ki.
- Skacok! - próbál csillapítani Lori.
- Ne most Lori! - ordítjuk egyszerre.
- Biztos rád mászott az a buzi... - suttogja.
- Hogy mit mondtál? - kérdezek vissza.
- Azt hogy biztos rád mászott... - haha. Az utolsó szó lemaradt.
- Nem mászott rám! Jake egy nagyon rendes srác! Példát vehetnél róla! - tőlünk zeng az egész koli.
- Aha.. hát így állunk? Most hogy egy kicsit együtt voltál vele már rögtön ő a szent, mi? - mutogat gúnyosan.
- Elegem van belőled! - adtam neki egy pofont (haha... vicces) aztán bemegyek a fürdőbe és magamra zárom az ajtót.

A többiek ki tudja meddig próbálnak kihívni. Nem sok sikerrel. Nem megyek sehova.
- Gyere ki Becca vagy én megyek be érted! - ordítozik kintről Ty.
- Azt lesheted! Azok után amiket mondtál? Talán örömömben kellene ugrándoznom és a karjaidba omolnom? Hát nem... Felejtsd el!
Kicsit betelt a pohár hogy mindig ő akar irányítani. Ezért kinyitom az ajtót. Tudom, hogy be fog jönni Ty, ezért elbújtam a fürdőfüggöny mögé. Megvárom míg bejön, én pedig kifutok.

A tervem be is válik. Ty belesétál a csapdába. Ez nagyon jó!
- Becca! Hol a rohadt életbe vagy? - akadékoskodik.
- Mögötted!
Azzal már kinn is vagyok az ajtón kívül és rohanok el. Nem érdekel, hogy este van. Valahol biztos meghúzhatom magam.

Szaladok. Elérem az udvart. Csak néhány lámpa világít. Egyedül vagyok. Este. De... valamiért megint előjön az az érzés, mint mikor Jake- kel voltam. Talán mégsem vagyok egyedül. Az a valami vagy valaki visszajött. De honnan a fenéből tudja hogy mikor és hol vagyok? Ez gyanús.. és félelmetes.

Hirtelen zajt hallok. Megfordulok és majdnem nekem esik egy pasas. De megjelenik a megmentő. *-*
Jake ismét győzedelmeskedik a gonosz felett.
- Nem megmondtam, hogy ne merj hozzáérni? - néz öldöklő tekintettel Jake az idegenre. Azaz... nekem idegen csak.
- Haha - kacag... elég bizarr.
- Hahó - integetek Jake felé. Azt hiszem most irtó dühös lesz rám.
- Neked is elmondtam, hogy egyedül nem biztonságos. Csak velem jöhetsz el este. Kérlek Becca! - rázza meg a fejét.
- De teljesen kikészülök bent! Ty is ott idegesít! És amúgy is azt hittem alusztok. Vagy alszol. Nem akartam felverni senkit. És ki ez az ijesztő figura? Miért támadt rám? Mi ez az egész? És hogy találtál meg ilyen gyorsan?
- Először is. Lassabban, kérlek! - gondolkodik - Ez régi ismerős. Mert egy balfasz. Igazából... fogalmam sincs. Mert láttalak az ablakból - válaszol sorban a kérdésekre. Hűha.
Elképedek. Aztán a rejtélyes idegen is kinyitja a száját.
- Mi az? Már azt sem érdemlem meg, hogy a nevem kimond? Haa? És mi az hogy nem tudod? Dehogynem! Te is nyakig benne vagy! - pofázik.
Jake nem tűri, egy pofonnal ki is üti a srácot.

El sem tudom hinni hogy most mi van.
- Jake - nyúlnék hozzá...
- Becca! Kérlek ne hidd el neki! Nincs igaza! - néz mélyen a szemembe.
- Én nem hiszek neki. De örülnék ha elmondanád ki ez a vadbarom.
- Ööö... - akadozik..
- Jake!
- Oké. A neve....

Negyedik fejezet- Mi a szar?

Szijasztok :D
Most hogy van egy kis ihlet, és tudok írni, meg fogom tenni. :D
Remélem tetszeni fog :D

Lassan, de biztosan csókolt... gyengéd volt... éreztem rajta hogy tetszem neki. Ilyenkor megérezzük mi lányok, nem? Én igen...
A levegőhiány miatt elválnak ajkaink.
Mosolygok, ő is. Nem tudom mit mondjak... azt hiszem, jobb lenne, ha megvárnám ő mit szól.
- Az első perctől fogva tetszel... - vallja be. Istenem de cuki *w*... na jó Becca! Hagyd abba! Koncentrálj!
- Hát... te sem voltál nekem közömbös... - vörösödünk.
Kezdek fázni... jobb lenne ha bemennénk.
- Fázol? - biztos látta ahogy simogatom a karom oda meg vissza.
- Igen... Nem kéne bemennünk? - kérdezem, mire leveszi a pulcsiját.
- Tessék, vedd fel - mosolyog.
- Ohh, nem... Akkor te fagysz meg... Nem nem! Vedd vissza, inkább... menjünk be és egyikünk sem fog fázni. Tudod, van még egy napunk. Ki tudjuk használni, mivel meggyógyítottál... vagyis a vized... - az értelmetlenségem határtalan. Vajon mit gondolt rólam?
- Ahogy szeretnéd. Hosszabb vagy rövidebb úton menjünk? - kérdezi...
- Hosszabb - mosolyra húzódik ismét a szája.

Átkarol majd közelebb húz magához, és megpuszilja a fejem.
- Tudod most milyen boldog vagyok, hogy megtettem? - néz rám azokkal a csodás és ártatlan szemeivel.
- Ömm... körülbelül annyira mint én? - emelem fel egyik szemöldököm.
- Nem tudhatom - neveti el magát - Egyébként... akkor biztos a hosszabb úton?
- Mehetünk ott.
- Az az erdő mellett visz el, akkor sem baj? - nézeget még mindig.
- Dehogy. Egyébként is... itt vagy te, hogy megvédj - mosolyogtam... olyan pirosan... tudjátok...

Elkezdünk sétálni vissza a koli felé. Közben motoszkálásokat hallunk. Én közben összerezzenve megyek Jake mellett. Észre sem veszi, de hát... talán addig jó. Egyre közelebb vagyunk az erdőhöz. Teljesen ott sétálunk mellette. Elég rémisztő. Nem tudom miért mondtam azt hogy rendben. Vagy hogy mehetünk itt. Talán azért, mert Jake- kel akartam több időt tölteni.

Egyre furcsább és hangosabbak a hangok. Egyszer csak mellettünk "szólal meg" a bokor.
A lábam a földbegyökerezett. Teljesen. Megfogom Jake karját és úgy megyünk tovább... félve.
- Nyugi. Biztos csak valamilyen állat - nyugtatgat, bár nem túl sok sikerrel.
- Ömm... Nem túl nyugtató - vallom be.
- Nincs mitől félned! Ahogy mondtad, én itt vagyok! - mosolyog rám. Még mindig ott motoszkál a fejemben, hogy nem vagyunk egyedül.

Közel vagyunk a kolihoz. Már csak 5 perc séta.
Megint megmozdul a bokor. Az istenit! Rám hozza az a valami a szívbajt!
Most már Jake arcán is ott van az az aggódás, vagy félelem, azt nem tudom.
- Becca. Azonnal fuss a koleszba! Gyorsan! Meg ne állj! - súgja oda halkan.
- Mi? Mégis miért? Mi folyik itt? - emelem fel a hangom.
- SSS! Csak fuss! Kérlek! - néz rám aggódva. Nem félelem volt. Aggódás. Miattam. *w*

Elkezdek rohanni a koli felé. Még (szerencsére) nyitva van az ajtó. Beszaladok rajta és várom hogy Jake is jöjjön utánam.
Eltelt már néhány perc, de még mindig nem látom. Kezdek aggódni én is. Túlságosan is. Hiszen... bármi történhetett.

* Jake szemszöge*

Meghallom én is a mozgást. Nagyon furcsa előérzetem támad. És... azt hiszem nem is hiába. Itt van. És nem engem akar. Hanem Beccát. Muszáj megvédenem. Akár az életem árán is. A tesómon kívül most ő a legfontosabb. De ezt David is tudja.
- Becca. Azonnal fuss a koleszba! Gyorsan! Meg ne állj! - súgom oda neki, nehogy Ő észrevegye.
- Mi? Mégis miért? Mi folyik itt? - emeli fel a hangját. Tudom, hogy nem érti, de nem is kell. Ha megtudná, örökre megutálna. Na persze, ha életben marad.
- SSS! Csak fuss! Kérlek! - aggódva nézek rá, de tudja. Veszi az adást és rögtön rohanni kezd.
A sűrű bozóttól már alig látszik. És végleg eltűnik.

Majd a bozótból előlép egy rég látott ismerős.
- Jake, Jake, Jake. Örülök, hogy ismét találkozunk - gúnyos vigyor jelenik meg a képén.
- Mi a szart keresel itt? Mit akarsz? Nem volt elég neked Lena? - fakadok ki - Mindenkit el akarsz venni tőlünk? - háborodok fel.
- Ugyan Jake. Te is tudod, hogy Lena önmagától jött át hozzám.
- Hazudsz! Te rohadék! Manipuláltad! Te köcsög faszkalap! Húzz innen! Tűnj el! Nem vehetsz el tőlem újra olyat, akit szeretek!
- Na azt majd meglátjuk... na azt majd meglátjuk...
Aztán gyorsan "elpárolog" és eltűnik a szemem elől.

- Egyszer úgyis elkaplak! Csak gyere vissza te köcsög! - ordítom utána, bár nem hiszem, hogy hallja. Mindegy is. Ő ráér később, de nem szabad hogy bárkinek is baja essen a környéken. Ha mégis, tudni fogom hogy mindenért ő lesz a felelős.
És bosszút fogok állni rajta. Mert elvett tőlem szinte mindent, ami fontos volt nekem. És ezért megfizet... Mindenért...

Harmadik fejezet- Szerencsétlen én

Hali :33
Megérkeztem a következő fejezettel. Remélem tetszeni fog. :D

Na igen. Ott állok fél lábbal a vízben, közben pedig... fogom a másik lábam, amiről azt hiszem, hogy eltört. Nagyszerű!
- Meg kell néznünk hogy nem tört-e el! - ordítozik velem Ty.
- Mégis mióta vagy te orvos? Nem nem kell! Csak fáj! - egyre jobban fáj az egész. Nem is érzem egy jó részét.
- Be kell mennünk a kórházba - szólt Jake.
- Mi? - vágok iszonyat vicces képet, bár nekem kicsit sem volt az - Dehogy megyek - jelentem ki.
- Márpedig elmész! - akaratoskodik Ty, erre felkap az ölébe.
- Te meg mi az Istent csinálsz? - kelek ki magamból, hiszen erre nem számítottam.
- Öö... Mivel nem akartál elmenni a kocsiig, gondoltam majd én elviszlek. Úgysem úszod meg a kórházat, ne aggódj - pimasz kis mosoly húzódik el a száján.
- De rendes - viszonozom.

Beszállunk Jake és David autójába, na jó nem. Nem az övék, hanem a rokonságukban valakié. Elindulunk. Remek. Most mehetek a kórházba és ki tudja meddig kell ott fetrengenem. Remek. Remek. És nem utolsó sorban: REMEK.
Ha nem megyek bele ebbe az egészbe, nem törik el a lábam. Már ha eltört.
Lassan, de megérkezünk a kórházhoz. Kiszállok a kocsiból.
- Hagy segítsek! - jön oda mellém Jake.
- Öhh... rendben - egyezek bele, majd átkarolom a vállát.

A folyosón mindenki minket néz, hogy csoportostól beözönlöttünk a helyiségbe. Bár, csak öten voltunk.
Odafáradunk (szó szerint) a recepciós pulthoz, majd elkezdek beszélni.
- Elnézést! - szólok, de senki nem válaszol.
- Kislányom, ha szeretne valamit hangosabban kell beszélnie, mert itt senkit sem hallanak meg - rázza a fejét egy idős asszony - Egyébként hölgy - mosolyog, majd visszafordul rejtvényt fejteni.
- Khmm khmm. Elnézést! - emelek a hangomon, de még mindig semmi.
- Majd én - kocogtatja meg a mellkasát, majd nekifekszik - ASSZONYOM DUGJA MÁR IDE A SEGGÉT - ordítozik Jake... Úgy érzem ebből még probléma lesz.
- Mit művelsz? - húzom fel az egyik szemöldököm.
- Idehívtam. Látod? - mutat a nő felé.
- Magukba meg mi a csuda ütött? Ez nem játszótér hanem kórház!
- Elnézést, de nem tudom hányszor szóltunk, de senki sem jött ide. Most azonnal kérünk egy orvost.
- Rendben. Szólok Mr. Grendler- nek. Addig foglaljanak helyet a folyosón - mutat jobbra. Mármint nekünk jobbra.

Megköszöntük és elindulunk a folyosó irányába. Ott helyet foglalunk... Én is, Jake, David, Ty és Lori is.
Jön egy orvos velünk szembe. Megáll előttem, majd köszön.
- Miss... Miss Grey, igaz? - néz rám furán. Azaz... inkább kételkedően.
- Igen. Maga lenne Mr. Grendler? - nézek vissza.
- Igen. Miért jött ide... a barátaival?
- Voltunk a strandon és leugrottam a mólóról a barátaimmal. De valami keményre estem és azóta nagyon fáj a lábam. Közben zsibbad és alig érzem, hogy létezik.
- Megröntgenezzük, és utána meglátjuk mi lesz.

Félve követem az orvost, közben pedig integetek a barátaim felé. Nem tudom mikor látom viszont őket, úgyhogy... azon is izgulhatok. Szerencsétlen doki... pont neki kellett kapni engem. Hehe. Még jó hogy kezelésre jöttem. Vagy mit tudom én... a lényeg, hogyha benn akar tartani, akkor elpattan nálam a húr, és ha nem enged vissza a koleszba, akkor ő sem megy haza.

Nagyon hamar kész vagyunk a röntgennel. De ahogy leolvasom az arckifejezést az orvos arcáról... eltört.
- Miss...
- Grey - segítem ki.
-Igen igen. Miss Grey. Az a helyzet, hogy eltört a lába.
- Semmi kép sem akarok itt maradni! Vissza kell mennem a kollégiumba! Holnap után már iskolánk van! - mondom, bár az utolsóban mondatban nem vagyok biztos, pedig Lori még mondta is.
- Ne féljen. Csak begipszeljük. Egyébként... jól érzi magát? - nevet.
- Igen, miért? - nézek furcsán.
- Csak mert a fiatalok többsége akit vizsgálok utálja az iskolát.
- Ez igaz! - mosolygok.

Gyorsan megcsinált mindent amit kellett, majd kaptam két mankót is. (*.*) Mindig is ki akartam próbálni, bár nem így.
Óvatosan kibicegtem a többiekhez. Hopp. És mindjárt a másik, még ép, lábam is eltöröm. Ugyanis majdnem felestem az egyik műanyag szék sarkába.
Jake jön és elkap. Jujj... tök rendi ez a fiú... Már csak az lesz a gáz, ha egyszer összekeverem őt és David- et. Hehe. Az vicces lesz. Azt hiszem. Kivéve persze, ha egyszer úgy hozza a sors hogy összejövünk... Jujjci:$$ Milyen jó is lenne.. *w* ... De hát... ez csak a naplóm. Ide azt írok, amit akarok...

- Kö- köszönöm! - hebegek össze meg vissza. Jól nézhetek ki.
- Nincs mit! - húzza mosolyra a száját, majd felsegít az... ömm... izé... öléből... Khmm... Idióta vagyok - Szerintem már indulhatunk, ha nincs itt dolgunk... - fejezi be a mondatot Jake.
Mindenki biccent egyet a fejével és elindulunk. Persze, lassabb tempóban, mivel... amilyen balfék vagyok sikeresen eltörtem a lábam. Mással nem esik meg, csak velem. Pff... Igazságtalanság.

Beszállunk a kocsiba, hazamegyünk... Otthon (azaz a koliba) mindenki úgy vár minket... olyan... nagy és kidülledt szemekkel. Lol...
- Úristen jól vagy? - szalad oda, egy ma délután megismert lány. Harmonie. Persze Brooklyn is idejön. Ő is nagyon rendes lány. Csak... néha depis...
- Persze, persze! Nincs semmi bajom! - mutogatom magam előtt a kezem.
- Na... persze! - mutat a kezével Brooklyn is a lábam felé.
- Öö.. iéé... Eltört... - vakargatom a tarkóm.
Na és igen. Most jöttek azok a beszélgetések hogy hogy csináltam meg miért voltam ilyen bamba, meg hasonlók. Alig éltem túl az egészet. Jesszus!

Nemsokára mindenki özönlött vissza a saját "lakosztályába". Én, mint mindig, most sem fogok szót fogadni az orvosnak, tehát a kötésem felét lecibálom magamról. Eltart majd egy darabig, ha nem találok megfelelő segítő eszközöket.
Majd, amikor már senki (vagy szinte senki) nincs a folyosón, kiosonok a koli mögötti kis tóhoz. Amikor első nap idejöttünk, már akkor észrevettem a tavat. Nagyon tetszik. Ott el tudok lazulni.

Ilyenkor kicsit hideg volt már esténként, de a mai különösen melengető... Mintha csak azt várta volna hogy eltörjem a lábam... Haha... milyen vicces kimondani!
Hirtelen elfordítom a fejem, mert zörgést hallok. A tó mellett egy erdő van... elég félelmetes esténként.
- Ki van ott?! - állok fel irtó lassan, majd a hozzám legközelebb lévő faágat felveszem - Ki. Van. Ott?!
Közeledik felém... Itt van... Érzem... Úristen mit tegyek?! Jesszus... ha nem teszek valamit bajom lehet... Még több...
Meglendítem a botot, de a másik végét elkapja valaki.
- Ha nem vigyázol, valakit lecsaphatsz vele! - előtűnik az erdő világosabb széléről Jake. Mi a szart kerehetett ilyenkor pont ott?
- Jake! A szívbajt hoztad rám! - ismét leülök a földre.
- Nem ez volt a célom. Egyébként... mit keresel itt ilyenkor? - kérdezi olyan... kérdően.. Lol... xd Fogalmazás egyes... Még jó hogy Te naplócskám nem osztályozol. Asszem lenne itt problem meg problem.
- Ezt én is kérdezhetném tőled - mosolygok felé.
- Én csak el akartam szabadulni. Már régóta tudom hogy itt van valami víz, úgyhogy szeretek ide járni... Nem a mai este az egyetlen, hogy itt vagyok. Egyébként... kicsit hülyén hangzik, de a víznek gyógyereje van - meglepődök nagyon... tényleg hülyén hangzott. Felé nézek ő meg megfogja a kezem - Tényleg! Próbáld ki! - lehúzom a cipőm és zoknistól belerakom a lábam... a víz még csak nem is hideg... és enyhül a fájdalom...
- Na? - kérdez vissza.
- Hihetetlen! - simogatom végig a lábam... de még csak a vízcsepp sem látszódik a zoknin.

Még ültünk ott egy darabig. Nagyon kijövök Jake- kel és azt hiszem, hogy már barátok vagyunk. Örülnék ha egy picit több is lehetne majd köztünk. Persze, most még nem... hiszen annyira nem ismerem... Igazából, Lorin kívül senkit sem...
Bár most olyan fordulatot vett az életem, amivel egy pillanatig sem számoltam...
Jake megmerítette a kezét a vízzel és rám fröcskölte az egészet.
- Hé! - ugyanígy teszek. Persze, neki aligha feltűnik. Ugyanolyan nyugodtan néz felém.
- Tiszta víz a hajad... mármint... ilyen cseppekben van... - olyan cuki mikor beszél *w*.
Mosolygok, ő pedig végighúzza a kezét az arcomon.
Még nem akarom megtenni... De nem tudok parancsolni magamnak. Azt hiszem ő sem magának.
Lassan az én számra tapasztja a sajátját.

Második fejezet- Strand

Hali :3
Örömmel látom, hogy pipálgattok, ennek nagyon örülök :D
Köszönöm szépen <3
Jó olvasást :D

Aludtam egy kicsit, bár sokszor fenn voltam.
Még mindig ott fekszem... valamilyen szinten már készülök arra, hogy mit tegyek, ha esetleg ki akarnának rángatni onnan... Mert... Elképzelhető. Főleg ha ilyen kis elmebajosokkal vagyok összezárva, mint én. Hát igen. Nem épp az értelmes oldalt képviselem. Inkább vagyok az a visszahúzódó, de mégis inkább úgynevezett ( egyik otthoni barátnőm nevezett így egyszer ) "elmerákos". Nem veszem sértődésnek ha leszólnak... Tudom hogy ki vagyok valójában.

- Hé! Beccaaaaaaa! - nyújtja el az a betűt Lori... Majd lassacskán, de észreveszi, hogy már bent vagyok - Naaa... Ne kéresd magad! Gyerünk! Holnap után suli! El kell mennünk addig egy csomó helyre! Hozom a leendő osztálytársainkat is! - lelkendezik itt mellettem, miközben rángat...
- Hagyj békén Lori! Én nem megyek sehova! - duzzogok, szokásomhoz híven, bár egyáltalán nem tudom min - Nem akarok elmenni! Alszok! - jelentem ki, és belefúrom arcom a pihe- puha párnámba.
- Dehogy alszol te fogyatékos! - szép köszöntés Lori... - Na szálljál kifele vagy odabaszok egyet! - még sosem fordult ki így... Tetszik ez az oldala.
- Nem félek! - nevetem el magam.
- Majd fogsz! - hallom a felém közeledő Tyler hangját... ez nem jelenthet jót.

Elkezdik húzni a lábam. Ezek komolyan elmebajosak!
- Hééé! Nem ér! Elég! Én egyedül vagyok és nem ér! Az erőviszonyok! - sipákolok, mint egy óvodás. Hozzám méltó személyiség.
- Ó dehogynem! - mondják egyszerre majd egy hangos puffanás a szobába.

PUFF! Hát igen. Ez az én hangom. Ahogy landolok a parkettán. Szép nem?
- Áú! - tápászkodok fel, közben sajog mindenem.
- Istenem! Becca jól vagy?! - aggódik Lori.. Pff... Ez igen...
- Szerinted úgy nézek ki? - a végén már muszáj volt elnevetnem magam.
- Vigyünk le az elsősegély nyújtó helyre? - kérdezi Ty... Azért ennyi nem vészes, kérlek!
- Nem, nem kell. Annyira azért nem gáz!
- Remek! Akkor készülhetünk a strandra! - mondja Lori, mire Ty is örvendezik. Vajon miért? Sejtem...

Bemegyek a fürdőszobába, ott átveszem a bikinim. Elég hosszadalmas és bonyolult munka. Persze, nem egy emberes a dolog. Valakinek be is kell csatolnia! Lori az én emberem.
- Loriii! - ordibálok mint egy tanár az órákon - Kösd be a felsőőőőőőőm!
Egyébként világos kék a bikinim. De szép... Legalábbis szerintem.
- Hmm... - hümmög ott magának Ty.
Legyintek egyet felé, és várom hogy Lori jöjjön.
Beköti. Ezután (mivel csak rám kellett várni) elindulunk a strandra.

Mikor megérkezünk a törölközőt lerakjuk a homokba, Lori pedig elindul megkeresni az osztály többi tagját.
Elég kevesen leszünk, ahogy láttam a profilokat a suli honlapján. Azon a képen nagyon szarul festek. De most nem is azzal kell foglalkoznom, hanem azzal, hogy itt vagyok az új osztálytársaimmal és barátaimmal. Meglep, hogy Ty még nem hozta fel a témát. Mármint ami nemrég történt. Pár órája. Tegnap este.

Lassacskán bemerészkedek a vízbe... elég meleg, de azért annyira nem, hogy le ne fagyjon a lábam. Nem nagyon merek tovább menni. Na és igen. Pont ilyenkor kellenek a kamerák, hogy megörökítsék dilis napjainak. Például a mait. Amikor kisgyerek módjára pancsolunk a vízbe.

Időközben a többiek is megérkeznek. Mindenki bikinibe és fürdőnadrágba... Hűha! Helyes pasik a láthatáron! A kockák villannak.. jííí... igazi szép nap!

Igen... Befestettem a hajam szőkés barnára. A vörös (mint rájöttem) nem igazán az én színem. De ezt többen meg is jegyezték. Na mindegy. Igazából nem sokszor fogadom meg a tanácsokat amit velem kapcsolatban adnak, de ez most kivételesen jó döntés volt.

- Csini vagy! - jegyzi meg Ty.
- Köszi! - mosolygok aranyosan, azaz... inkább próbálok - Neked meg jól áll a fürdőnadrág - nevetem el magam, mire ő is. Na jó... ez nem nevezhető nevetésnek, inkább kuncogás... közben Lori is odajön hozzám az osztálytársainkkal, és bemutat mindenkinek.

Miután mindenkivel beszélgettem kicsit, jöhetett a játék.
A mólóról ugrálnak le. Én azért kicsit parázok tőle. Mi van, ha valamibe beleesek? Vagy valamire ráesek? Vagy nem tudok feljönni? Mit csinálnék? Na mindegy... felesleges és buta kérdések.
- Gyere Becca! Menjünk ugrálni mi is! - lelkendezik előttem Tyler... nem is sejti, hogy mindjárt elszomorítom.
- Figyelj Ty... én... Nem fogok leugrani a mólóról... - határozom el magam... egy kicsit azért szeretnék, de a félelem még mindig túl nagy.
- Mi? De hát miért? - aggodalmasodik.
- Mert... félek - hajtom oldalra a fejem, közben a homokszemeket bámulom magam előtt.
- Nem kell - fogja meg a kezem, felhajtja a fejem, hogy a szemembe nézhessen - Nem kell - ismételgeti - Majd leugrunk együtt - mosolyog.
Mosolygok én is, majd követem.

Már mindenki ott áll és ugrál... jó mókának tűnik. Nem lesz bajom ha kipróbálom.
- Én félek - súgom oda halkan Ty- nak.
- Nem lesz baj, bízz bennem! - mosolyog és megfogja a kezem.
Együtt ugrunk. Akkor hajrá. 1... 2... 3!!
Csobbanááááááááááááááás! Aztán egy nagy puffanááááááás!

Igen. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek.
Ráestem valami szarra. Nagyon kemény.
- Ááá! Baszd meg! Ez fáj! - ordítom a vízeben, már szinte könnyezek, közben pedig a bal lábam fogom.
- Becca! Mi történt? - ordítoznak a partról.
- Nem tudom! Ráestem valami kemény izére! De nagyon fáj!
- Hagy nézzem! - nyúlna hozzá Ty.
- Ne! Kérlek ne! Fáj!  - sipákolok.

Azzal meg is kezdődhet életem egyik legjobb kalandja a kórházban. Biztosan nagyszerűen fogom magam érezni, főleg, hogy mindegyik osztálytársam tanulni fog a művészetiben. Na mindegy. Ez is megint az én hibám. Ha nem egyezek belem akkor nincs gond.

Első fejezet- " TE ROHADÉK! "

Bumm!
És itt a második réééééééééééééééész :D
Remélem tetszeni fog :D
Komizzatok, pipáljatok vagy írjatok emailt, de tudassa(k) valaki(k) hogy milyen. c:
Jó olvasást <3

Kicsit meglepődök, hogy meg akarja ismerni Kyle-t. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Ekkor hirtelen valaki benyit a szobánkba.
- Becc! - ordít olyan hangosan, ahogy csak bír. Kyle. Hát hogyne.
- Kyle! - rohanok és ölelem meg gyorsan.
- Ömm... Szobatársak? Kiket kaptál? - nézi a közben pakolászó Tyler-t.
- Khmm... - köszörülöm meg a torkom - Ő az egyik, Kyle bemutatom Tyler-t. Tyler, ő itt Kyle.
- Hello - mondják egyszerre majd kezet fognak.
- Lori még nincs itt, de majd őt is bemutatom - nyugtatom, mert szemlátomást elég rosszul viseli, hogy egy másik idegen sráccal vagyok, pontosabban vagyunk, egy szobába - Na és neked kik a szobatársaid?
- Ohh, hát persze. Van két srác és egy csaj. De majd megismered őket - hadarja el.
- Oké... - maradok csöndben.
- Mennem kell, majd később találkozunk, bébi. Sziasztok! - köszön, majd egy puszit nyom a homlokomra.
Mi is köszönünk neki Tyler-rel majd Kyle elhagyja a szobát.

* Pár nappal később*

Tudom, hogy hol lakik Kyle, ezért úgy döntök meglátogatom. Lori is vállalkozik, hogy megismerhesse, ezért együtt indulunk fel a szobához.
- Szia Kyle! Ő itt... - nem tudom befejezni a mondatot, ugyanis a látvány túlságosan is lesokkol.
Kyle épp egy másik csajjal csókolózik. Hogy tehette ezt velem?! Mivel érdemeltem ki?! Miért csalt meg mikor én sem tettem soha?! KI. EZ. A. CAFKA?

- Becc. Ez nem az aminek látszik! - próbál jópofizni meg kuncsorogni de nem igazán megy neki.
- Persze! Még is miért ne lenne az?! Tisztán világos és látható volt hogy egy másik, hangsúlyozom másik csajjal csókolóztál! És nem velem, miközben én a csajod vagyok! Bocsánat. Voltam! - üvöltözöm le annak a senkiházinak a képét. Hogy szakadna rá egy tonna szar.

Sírva rohanok vissza a szobámba, ahol nem csak én lakok. Lori gyorsan próbál loholni utánam, de nem igazán sikerül neki. Talán mégsem jó ötlet a szobába menni.
Inkább az udvar felé veszem az irányt. A Tenis- pálya mellett meglátok egy öreg fűzfát, majd annak lombja alatt foglalok helyet.

Sírok. Csak sírok és sírok emiatt a bunkó állat miatt. Aki megcsalt egy ismeretlen cafkával. Hogy dögölnének meg mindketten!

* Tyler szemszöge*

Halk pityergést, sírást hallok a fűzfa környékéről. Gondolkodom, és arra jutottam, hogy megnézem ki az a szegény szerencsétlen, akit az első héten kínoznak.
Meglepő látvány fogadott. Becca ült a fa tövében, pedig azt hittem, hogy a pasijához ment.
- Becca - óvatosan és halkan leülök mellé - Mi történt? - aggódok miatta, hisz... egy lány csak úgy nem sír. Valami oka biztos van.
- Az a rohadék köcsög! Tönkretette az életem! Átkozott nyomorék! Letépem a fejét! - pirosodik szegény a dühtől és a haragtól. Sajnálom.
- Kyle? - bólint és a térdébe temetkezik - Mit csinált? - próbálok kihúzni belőle valamit, hátha elmondja.
- Az a buzi megcsalt! A saját szememmel láttam! Egy rohadék cafkával! El sem tudod képzelni mit érezhettem akkor! - hangos zokogásba törik ki, majd újra a térdeire buggyan.

Én csak ülök ott mellette, és bámulom a földet. Lesokkolt amit Becca mondott, mert azt hittem Kyle szereti...
- Nagyon sajnálom - teszem a vállára a kezem.
- Ne sajnáld. Ezek miatt nem érdemes sírni - töröli le a könnyeit. Sokkal erősebb, mint gondoltam. Azt hittem egy újgazdag és hisztis kiscsaj, aki csak pasizni jött ide, de nem - És hol hagytad Lori-t? - kérdezem, mert sehol sem látom.
- Nem tudom. Egy darabig követett, de aztán szerintem maradt abban, hogy előbb utóbb vissza kell mennem a szobába.
- De végül is igaza van, nem?
- Hát... Kyle még mindig tudja merre lakom, szóval... Nincs sok kedvem hozzá - őszintén beszél hozzám. Pedig egy idegen vagyok számára, akinek a nevét tudja csak.
- És mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahova, hogy kiverjük a fejedből azokat a hülyéket? - ajánlom fel és izgatottam várom a választ.
- Csak ha nem randi. Ugyanis most semmi kedvem hozzá - szipogott.
- Ahogy szeretnéd! - tettem a szívemre a kezem.

*Rebecca szemszöge*

Nagyon rendes volt Tyler-től, hogy csak úgy önszántából idejön és meghallgat.
Most, hogy belegondolok... Nem tudom mit ettem Kyle-n, hiszen semmi jó nincs benne így visszagondolva.
Örömmel fogadom el Tyler meghívását.
Egy közeli kis kávézó felé indulunk el. Közben beszélgetünk arról, hogy hová jártunk általánosba. Elég sok mindent megtudtam ez alatt a 10 perc alatt róla.

- Megérkeztünk! - felkiált kellő hangerővel társam, és ettől úgy érzem, beszakadt a dobhártyám.
- Remek! - szipogok még mindig egy kicsit.
- Figyelj. Ha nincs kedved hozzá...
- De! Valamivel el kell terelnem a gondolataimat! - erőltetem.
- Oké, megyek rendelek. Ülj le valahova. Addig is, mit szeretnél? - kérdezi mosolyogva. Elővillan az a fogkrémes reklámokat megszégyenítő mosolyú és fogsorú... Ahhw... Egyszerűen tökéletes. De mi?! Mi ütött beléd Becca! Mit csinálsz?! Épp egy fiúra gondolsz aki itt van melletted! Ahhwww.... ELÉG.
Elhessegetem gondolataimat majd válaszolok a kérdésre.
- Egy kávét. Ennyi elég, köszönöm - ölelem meg hirtelen. Kicsit bepirultam, érzem. De ő is.
- Oké... Akkor... Én... Izéé... Azt hiszem megyek rendelni - sietett az eladóhoz.

Helyet foglaltam egy kis sarokban lévő zugban, amit két fal vesz körül. Legalább nem látok majd senkit, és fordítva sem.
Tyler hamar meghozta a kávém.
- Hoztam cukrot is meg tejet is, mert nem tudtam hogy szereted - vall.
- Semmi baj, köszönöm - egy icipicit gördül a szám széle.
Elkezdem kavargatni a kávét, közben pedig...
- Én... - mondjuk egyszerre.
- Kezd te - megint.
- Kezd el te - ajánlotta fel Tyler.
- Nem - mosolyogtam.
- Na jó. Csak szeretném megköszönni, hogy elfogadtad a meghívást - pirul...
- Én köszönöm, hogy elhívtál, szükségem volt valamire gondolat elterelésre - pirulok én is.
Mosolygunk még egy ideig, majd tovaállunk. Elindulunk a kolesz felé, ott pedig fel a lépcsőn, az emeletre.
Bemegyünk. Lori és Kyle idegesen ül az ágy szélén.

- Becca! - ugranak fel mindketten.
- Szia Lori! - köszönök - Kyle - biccentek.
- Meg kell beszélnünk dolgokat... - magyarázkodik Kyle.
- Miről beszélsz?
- Kettőnkről.
- Haha. Na ne nevettess! Milyen kettőnkről?! Nem emlékszel, hogy a mi kettőnk már nem létezik?! Hogy tönkretetted?! Hogy TE vetettél véget neki? - fakadok ki.
- Kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy tévedtem! - ácsingózik. Pff de utálom ezeket a szánalmas férgeket.
- Húzz innen! - mutatok az ajtó felé.
- Becca - érne a karomhoz, mire gyorsan elkapom előle.
- Ne érj hozzám és húzz ki a szobánkból!

Távozik. A többieknek sajnálatosan végig kellett néznie.
- Én... úgy sajnálom... hogy látnotok kellett! - sírom el magam majd összerogyok.
- Becca! Szalad oda hozzánk Lori.
- Azt hiszem. Megyek és hozok csokit meg fagyit! - hallottam Ty hangját.
- Kö-köszönöm! - sírok még mindig barátnőm karai közt.

Leültetett az ágyra. És adott a kezembe egy párnát (?).
- Tessék. Ez azért van, hogy lenyugtass magad. Egyszer sírj rajta, egyszer pedig püföld! - tanácsolja Lori.
- Oké - szipogok és kezemmel megtörlöm az orrom és a szemeim.
Jó érzés, hogy vannak mellettem olyanok, akik szeretnek.

Meg is jön estére Ty és hozott egy csomó csokit meg fagyit.
- Tessék. Tudom hogy szereted a milkát - nyújt felém egy táblával.
- Ó, epres joghurtos - hatódok meg - Köszönöm! - mosolygok, már amennyire rám lehet erőltetni.
Ő is meg Lori is mosolyog.
- Azt hiszem kimegyek levegőzni az erkélyre - állok fel az ágyról.
- Menj csak nyugodtan - szólal meg Lori.

*Eközben bent/ Lori szemszöge*

Becca kiment kiszellőztetni a fejét, addig én itt egyedül poshadok ezen a kellemetlenül kényelmetlen ágyon.
- Lori. Bementem zuhanyozni! - bök felém Ty.
- Jó jó.

*Becca szemszöge*

Kb. 10 perc telt azóta hogy kinn vagyok. Be kéne menni, mert kezd lehűlni a levegő. Benn Lori zenét hallgatott az IPhone-ján. Gondoltam nem zavarom, úgy döntök bemegyek zuhanyozni.
Csak hát... igen különös látvány fogad.

Ty ott áll előttem teljes életnagyságban. Egy szál nadrágban. Ó MÁJ GÁÁÁD!!!!!!!MI AZ ISTENT CSINÁLJAK???!!!!!!
Kitört a pánik. Remek.
- Ömm... - nem tudok megszólalni. Ó jajj, érzem hogy pirosodok, és közben... közben azokat a... Azokat a csodás kockáit nézem. Úristen... Mi van velem?! Egyszerűen... tökéletesen tökéletes... - Bo- Bocsánat. Nem tud- tudtam, hogy-hogy van bent va-valaki... - dadogás... hmm... Beccaság forever<3
- Ööööö... Azt hiszem, még jó hogy volt rajtam egy nadrág... - mosolyodik és olyan vörös lesz mint a paradicsom. Közben a tarkóját vakargatja.
Erre én még jobban pirosodok. De úgy látszik direkt csinálta és csinálja amit csinál. Tetszik neki. Pedig nem vicces.

Gyorsan kislisszolok a szobából és beleugrok az ágyba. Az arcom beletemetem a párnába és nem engedem hogy bárki is kirántson biztonságos kis menedékemből.
Legalábbis. Szerettem volna. De sajnos, az erőviszonyok a szobában... nem egyenlőek....