Hatodik fejezet- Lena

Sziasztoooooooook :D
Kész a következő fejezet, bár szerintem elég ratyi lett. :c Na mindegy.
Hátha nektek tetszik :D És örömmel látom, hogy igyekeztek írni ^^ Ez remek! ^^
Jó olvasást :D

* Jake szemszöge*

- Oké. A neve... - nem bírom kinyögni.
- Jó... ha nem akarod elmondani nem kell - fonja össze a karjait. Keresztbe.
- Csak nem szeretném ha bajba kerülnél. Hajlamos ártani mindenkinek.
- Ugyan már!
- Ezt most bizonyította be! - akadékoskodok.
Visszakísérem Beccát a koliba, utána lefekszem. Hátha nem változik elvetemülté (ismét).
- Menjünk vissza a koliba! - szólok utána, mert ő már elindult a tó felé.
- Egye fene. De Ty-ékhoz nem megyek vissza!
- Akkor gyere hozzánk! Csak tudd elviselni a tesómat...
- Ne aggódj! Jó fej!
- Azt hiszed... - mosolygok rá.

Becca átment a szobájukba, míg én a sajátunkba.
- Mi az? Most már herceg is lettél? - nevet (és majdnem megfullad) David.
- Menj már! Egy kicsit békén kéne hagynod!
- Na persze! Hívd át, én meg elmegyek egy másik szobába - kacsint.
- Hülye!
- Komolyan beszélek!
- Akkor idióta! Egyébként ide fog jönni, csak hogy tudd. De mivel van külön ágy, nyilván ott fog aludni. Te perverz disznó.
- Köcsög... Egyébként... szerintem ő sem fogja sokáig... Lana is.. hát...
- Ne emlegesd Lena-t!
- Tudom, hogy fáj és hogy még nem törődtél bele, de el kell fogadnod! Már nem tudom hány éve! 15 vagy emberi évbe számítva! El kell felejtened!
- Nem kell! Idióta! Lena-t nem fogom elfelejteni!
Ekkor nyitódott ki az ajtó. Hoppá.
- Ööö... megzavartam valamit? - néz kétségbeesetten Becc.
- Nem dehogy! - megy oda hozzá David.
Lepacsiznak majd David elmegy zuhanyozni, Becca meg leül mellém.
- Biztos nem zavartam meg semmit? Egy kicsit hangosak voltatok... - szólal meg.
- Ööö... Davidnek elment az esze... - bár ez nem meglepő...
- Megkérdezhetem, hogy amikor veszekedtetek kinn ott azzal a vad barommal... Ki az a Lena?
. Régen nagyon fontos volt számomra... Komolyan... ő volt az életem értelme... és maga az életem. Egyik nap, mikor ez a srác eljött a régi sulinkba elvette tőlem... Aztán nem sokkal később végleg... Teljesen... Ki voltam készülve, és még most is...
- Hogy érted azt hogy végleg? - nézi a földet.
- Azt hogy megölte. Csak azért vette el hogy fájdalmat okozzon nekem.
- Te jó Isten!
- Ez még nem minden... Mindig felkeres, mindig tudja hol vagyok. Muszáj megszabadulnom tőle! Ezért kérlek, hogy egyedül sehova se menj! És este csak velem! Kérlek Becca! Nagyon fontos vagy nekem, és ha ugyan az történne veled is mint Lena- val akkor abba már belepusztulnék.
- Megígérem! - odabújik hozzám és megölel.

- Van egy ágy ott, üresen. De ha nem jó, bármelyiken aludhatsz... - ajánlom fel neki.
- Tökéletes! - odamegy.
David kijön a fürdőből és nekem kacsingat. Tudja, hogy utálom amikor ezt csinálja, ezért is csinálja! Esküszöm egyszer még kihúzza a gyufát! Viszont átment a szoba másik végére, és ott aludt el.
Én még fenn vagyok. Neki vagyok fordulva a falnak, mikor hirtelen valami meleget érezek magam mellett.
Megfordulok. Becca mégsem a másik ágyon van.
Szám az övére tapad, majd mikor elválnak, megszólal.

- Zavarlak? - kérdezi pirulva.
- Dehogy! - ölelem meg a derekát..
Még egy kicsit beszélgettünk, de azért nem olyan későn bealudtunk.
Reggel biztosan álmosak leszünk, mivel én miután visszakísértem a szobájukhoz ittam egy kicsit. Ki leszek ütve... ajj...