Örömmel látom, hogy pipálgattok, ennek nagyon örülök :D
Köszönöm szépen <3
Jó olvasást :D
Aludtam egy kicsit, bár sokszor fenn voltam.
Még mindig ott fekszem... valamilyen szinten már készülök arra, hogy mit tegyek, ha esetleg ki akarnának rángatni onnan... Mert... Elképzelhető. Főleg ha ilyen kis elmebajosokkal vagyok összezárva, mint én. Hát igen. Nem épp az értelmes oldalt képviselem. Inkább vagyok az a visszahúzódó, de mégis inkább úgynevezett ( egyik otthoni barátnőm nevezett így egyszer ) "elmerákos". Nem veszem sértődésnek ha leszólnak... Tudom hogy ki vagyok valójában.
- Hé! Beccaaaaaaa! - nyújtja el az a betűt Lori... Majd lassacskán, de észreveszi, hogy már bent vagyok - Naaa... Ne kéresd magad! Gyerünk! Holnap után suli! El kell mennünk addig egy csomó helyre! Hozom a leendő osztálytársainkat is! - lelkendezik itt mellettem, miközben rángat...
- Hagyj békén Lori! Én nem megyek sehova! - duzzogok, szokásomhoz híven, bár egyáltalán nem tudom min - Nem akarok elmenni! Alszok! - jelentem ki, és belefúrom arcom a pihe- puha párnámba.
- Dehogy alszol te fogyatékos! - szép köszöntés Lori... - Na szálljál kifele vagy odabaszok egyet! - még sosem fordult ki így... Tetszik ez az oldala.
- Nem félek! - nevetem el magam.
- Majd fogsz! - hallom a felém közeledő Tyler hangját... ez nem jelenthet jót.
Elkezdik húzni a lábam. Ezek komolyan elmebajosak!
- Hééé! Nem ér! Elég! Én egyedül vagyok és nem ér! Az erőviszonyok! - sipákolok, mint egy óvodás. Hozzám méltó személyiség.
- Ó dehogynem! - mondják egyszerre majd egy hangos puffanás a szobába.
- Áú! - tápászkodok fel, közben sajog mindenem.
- Istenem! Becca jól vagy?! - aggódik Lori.. Pff... Ez igen...
- Szerinted úgy nézek ki? - a végén már muszáj volt elnevetnem magam.
- Vigyünk le az elsősegély nyújtó helyre? - kérdezi Ty... Azért ennyi nem vészes, kérlek!
- Nem, nem kell. Annyira azért nem gáz!
- Remek! Akkor készülhetünk a strandra! - mondja Lori, mire Ty is örvendezik. Vajon miért? Sejtem...
Bemegyek a fürdőszobába, ott átveszem a bikinim. Elég hosszadalmas és bonyolult munka. Persze, nem egy emberes a dolog. Valakinek be is kell csatolnia! Lori az én emberem.
- Loriii! - ordibálok mint egy tanár az órákon - Kösd be a felsőőőőőőőm!
Egyébként világos kék a bikinim. De szép... Legalábbis szerintem.
- Hmm... - hümmög ott magának Ty.
Legyintek egyet felé, és várom hogy Lori jöjjön.
Beköti. Ezután (mivel csak rám kellett várni) elindulunk a strandra.
Mikor megérkezünk a törölközőt lerakjuk a homokba, Lori pedig elindul megkeresni az osztály többi tagját.
Elég kevesen leszünk, ahogy láttam a profilokat a suli honlapján. Azon a képen nagyon szarul festek. De most nem is azzal kell foglalkoznom, hanem azzal, hogy itt vagyok az új osztálytársaimmal és barátaimmal. Meglep, hogy Ty még nem hozta fel a témát. Mármint ami nemrég történt. Pár órája. Tegnap este.
Lassacskán bemerészkedek a vízbe... elég meleg, de azért annyira nem, hogy le ne fagyjon a lábam. Nem nagyon merek tovább menni. Na és igen. Pont ilyenkor kellenek a kamerák, hogy megörökítsék dilis napjainak. Például a mait. Amikor kisgyerek módjára pancsolunk a vízbe.Időközben a többiek is megérkeznek. Mindenki bikinibe és fürdőnadrágba... Hűha! Helyes pasik a láthatáron! A kockák villannak.. jííí... igazi szép nap!
Igen... Befestettem a hajam szőkés barnára. A vörös (mint rájöttem) nem igazán az én színem. De ezt többen meg is jegyezték. Na mindegy. Igazából nem sokszor fogadom meg a tanácsokat amit velem kapcsolatban adnak, de ez most kivételesen jó döntés volt.
- Csini vagy! - jegyzi meg Ty.
- Köszi! - mosolygok aranyosan, azaz... inkább próbálok - Neked meg jól áll a fürdőnadrág - nevetem el magam, mire ő is. Na jó... ez nem nevezhető nevetésnek, inkább kuncogás... közben Lori is odajön hozzám az osztálytársainkkal, és bemutat mindenkinek.
Miután mindenkivel beszélgettem kicsit, jöhetett a játék.
A mólóról ugrálnak le. Én azért kicsit parázok tőle. Mi van, ha valamibe beleesek? Vagy valamire ráesek? Vagy nem tudok feljönni? Mit csinálnék? Na mindegy... felesleges és buta kérdések.
- Gyere Becca! Menjünk ugrálni mi is! - lelkendezik előttem Tyler... nem is sejti, hogy mindjárt elszomorítom.
- Figyelj Ty... én... Nem fogok leugrani a mólóról... - határozom el magam... egy kicsit azért szeretnék, de a félelem még mindig túl nagy.
- Mi? De hát miért? - aggodalmasodik.
- Mert... félek - hajtom oldalra a fejem, közben a homokszemeket bámulom magam előtt.
- Nem kell - fogja meg a kezem, felhajtja a fejem, hogy a szemembe nézhessen - Nem kell - ismételgeti - Majd leugrunk együtt - mosolyog.
Mosolygok én is, majd követem.
Már mindenki ott áll és ugrál... jó mókának tűnik. Nem lesz bajom ha kipróbálom.
- Én félek - súgom oda halkan Ty- nak.
- Nem lesz baj, bízz bennem! - mosolyog és megfogja a kezem.
Együtt ugrunk. Akkor hajrá. 1... 2... 3!!
Csobbanááááááááááááááás! Aztán egy nagy puffanááááááás!
Igen. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek.
Ráestem valami szarra. Nagyon kemény.
- Ááá! Baszd meg! Ez fáj! - ordítom a vízeben, már szinte könnyezek, közben pedig a bal lábam fogom.
- Becca! Mi történt? - ordítoznak a partról.
- Nem tudom! Ráestem valami kemény izére! De nagyon fáj!
- Hagy nézzem! - nyúlna hozzá Ty.
- Ne! Kérlek ne! Fáj! - sipákolok.
Azzal meg is kezdődhet életem egyik legjobb kalandja a kórházban. Biztosan nagyszerűen fogom magam érezni, főleg, hogy mindegyik osztálytársam tanulni fog a művészetiben. Na mindegy. Ez is megint az én hibám. Ha nem egyezek belem akkor nincs gond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése