Kilencedik fejezet- Éledj!

Sziasztok :D
Boldog karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek :D utólag is :3
Az olvasóimnak és családjának, és azoknak akik véletlenül idetévedtek :D
Megleplek titeket egy utó karácsonyi bejegyzéssel és ígérem próbálom tartani a tempót. :D

* Jake szemszöge*

Remélem senki nem látta, hogy mit is csinálok a folyosón, hogy szinte gyorsabb vagyok, mint a villám, de nem is nagyon érdekelt.
Na mindegy. Muszáj visszahoznom!
Telepatikus úton közvetítettem neki mindenféle emléket és a külvilággal kapcsolatos dolgokat, nehogy az utolsó szálakat elengedje és végleg elmenjen. Vissza nem tudom hozni normálisra, mert már késő. Túl későn értem ide. Mikor beértem az ajtón, már eszméletlen volt. Az én hibám...

* Lori szemszöge*

Jake teljesen ki van bukva, de ha nem próbálja meg, akkor vagy meghal Becca, vagy nekem kell megpróbálni aminek szintén az a vége. Becca nem tudja mi történt vele, de nem szabad elhidegülnie tőlünk, mert ha magára marad eltűnik és nem fog folytatódni a reinkarnációja. Sőt, ha Jake átváltoztatja, akkor sem valószínű. De ez lényegtelen.

* Jake szemszöge*

Meg kell próbálnom. A közvetítés nemsokára meg fogja tudni szakítani, ha nem akar tovább az élők sorába maradni. De az lehetetlen. Nem mehet el!
Próbálom tartani a kapcsolatot de egyre nagyobb erőt és energiát igényel neki is és nekem is. Közben ott ülök a széken és fogom a kezét, nem eresztem el. Fel kell ébrednie!

* Becca szemszöge*

Úgy érzem magam mint akit jól fejbe vágtak. Nagyon jól. Viszont annyira gyenge vagyok hogy a szemem sem bírom kinyitni. Érzem, hogy fogja valaki a kezem és furcsa képeteket látok magam előtt. Már megtörtént dolgokat, és még meg nem történt dolgokat. Bizonyára a jövőről, vagy gőzöm sincs. A lábam és a kezem mozdulatlan. Míg a kezembe fut a vér, a lábam mintha lebénult volna. Teljesen... nem érzek ott semmit... És mi ez a sok furcsa kép? Olyan mintha... valami varázsló lennék. Mesét néztem nemrég vagy mi van? Jake és Lori is! David... meg Heny? Heny meg mit keres itt?

Folytatódik az álom. Azt hiszem álom. Ott állok a többiekkel egy híd előtt. Rajtam gyönyörű, kék bársony ruha és csodálatos hajam van. A többiek azokba, amibe ma voltak. Ma... Még ma van... Gondolom. Tétovázok. Nem nagyon akarok átmenni a hídon, de a többiek sem akarják. Egy fekete árnyék jön és megfogja a kezem. A kezem, ami egy fehér kesztyűbe van elrejtve. A szemembe néz... (de persze neki nincs szeme) küldd nekem képeket, olyasmit, ahol én nem vagyok rajta. A barátaimat látom. Temetés.... és sírnak... Én pedig félek. Nem a képekben, hanem... ott. Előtte.
Gyorsan elveszem a kezem és a szívemhez húzom. Odanézek a barátaimhoz majd a híd felé. Innentől nem történik semmi. Választanom kell. Nekem. Irányíthatom az álmom.

A barátaimat választom. Nem hagyhatom el őket. Igaz, hogy a híd előtt, helyben összeesek, de megszakad az álom... Közben pedig valami sárga fény emel felfelé a feketeségbe.

* Jake szemszöge*

Nem tudom mit láthatott. A kapcsolat megszakadt 10 perce. De él. Próbáltam hatni az álomra. Már, ha persze álom volt.

Hirtelen felül. Lori odaszalad és ölelgeti. Ő is kíváncsi, hogy mit "láthatott" Becca és én is. Nem tudom, hogy ez "Heny" hibája volt e vagy sem, de köze van hozzá. Amíg nem jött ide semmi baja nem volt Beccának se és senkinek se. Nem bízhatunk benne. Nagyon nem. Miatta, és csak is miatta van minden áldott átok. Mit beszélek? Áldott? Pff... Legszívesebben elküldtem volna a föld legmélyebb és legsötétebb zugába.

* Lori szemszöge*

Nem sikerült... Látszik Jake arcán és Becca sincs valami fényesen. Olyan, mint mi. Sajnos. Muszáj átküldenünk a gyógyítóhoz, mert csak ő tudja elmondani neki na meg persze elmagyarázni .
Nem tudom köze van- e Heny- nek ahhoz ami történt, de Jake- nek egyáltalán nem szimpi. Valahogy amikor beért az ajtón megváltozott az egész osztály hangulata. Komor lett és szinte senki nem szólalt meg, pedig ilyenkor kéne, nem?

Hát féltem. Jake elmondta még a múltkor, hogy mi történt Lena- val (ismertem). Nem tudtam, hogy ki ölte meg. Hogy mi történt. Borzasztó. És lehet, hogy az a valaki, aki az ő gyilkosa, itt van köztünk. Persze, csak remélni tudom, hogy se nekem, se Jake- nek nincs igaza.

* Becca szemszöge*

Olyan furcsa volt. De már nem látom azokat a rózsaszín valamiket szállni Lori körül.
- Ömm... mi történt?
- Elájultál, Jake idehozott, aztán bajod lett. Ennyit tudunk. Kábé. Meg össze vissza beszéltél - szól Lori.
- Nem teljesen. Beszélnünk kell - Jake feláll a székről is beszélni kezd.
- Jake ez nem jó ötlet. Várd meg míg elengedik. Hagyd nyugodni! - szólt rá Lori.
- Skacok. Nem kéne nekem is tudni miről van szó? - nézek ijedten.
- Nyugi. Időben mindent meg fogsz tudni - ül le mellém Jake és fogja a kezem. Lori szintén, a másik oldalról.
- Ha gondolják elmehetnek. Nem hiszem, hogy értelme lenne maradni - mosolyog a nővér, látva, hogy mennék.
- Köszönjük - mosolygok rá a többiekkel.

Kisegítenek az ágyból majd visznek ki. Már úgyis vége szerintem az óráinknak, szóval mehetünk haza. Ha meg nem, akkor kérünk holnap igazolást.
Beülök a kocsiba. Jake ül a volán mögé. Azt hittem haza tartunk, de Jake gyorsan befordul egy erdős részre és leállítja a motort.

- Becca - szólalnak meg mind a ketten.
- Jajj, ez rosszul kezdődik.
- Ígérd meg, hogy azután is ugyanolyan leszel, miután elmondjuk. Nem csinálsz őrültségeket.
- Öö... Rendben.. - nem tudom mire vélni ezt.
A biztonság kedvéért Jake lezárja a kocsit nehogy megpróbáljak elmenni. Ennyire komoly lenne?
- Amit mondani fogunk Lorival, az komoly. Sajnos David nincs itt, de ő is ilyen.
Kérlek ne utálj meg, nem az én vagy a többiek hibája. A Henyé.
- Mondd már! - türelmetlenkedek.
- Szóval. Te... olyan lettél, mint mi. És ezt a külvilág nem tudhatja... mi... ömm...

Folytatjuk..... (XDDDDDDDD)

Most pedig egy kis személyes ajánló, hogy éppen miket álmodok.... elég morbid de... olvasni király :D A prológus és a szereplők már fenn vannak, és jön az első fejezet. Kukkantsatok be, ha érdekel titeket! :)
IDE kattints, ha érdekel! :33

Nyolcadik fejezet- Akkor már késő...

Sziasztok :D

Tudom. Megölhettek. Kinyírhattok. Azt csináltok amit akartok, megérdemlem. Elkezdhetnék kifogásokat keresni, hogy miért nem írtam, de nem fogom. Elég annyi, hogy kedvem az szinte abszolúte nem volt. De, mivel ki kell eresztenem a gőzt, írok. :D

A szemkontaktust még mindig tartom. Vészesen közeledik a tanár, alig áll a lábán ugyan, de közeledik. Bizonyára a reggeli pia megártott neki. Igen, iszik. Érzem magam körül a levegőt, érzem ahogy az orromba megy ez az undorító szag. Ki nem állhatom a piát.

Remeg a lábam miközben írok a füzetbe, és tudom, érzem magamon valaki tekintetét. Heny néz.
Úgy teszek mintha nem vettem volna észre, igyekszek minél kevesebbet erre gondolni, de olyan, mintha meg tudna ölni a pillantásával. Olyan... furcsa! Hirtelen az az érzés fog el, hogy menten elszédülök...

* Jake szemszöge*

Kiugrok a padból mikor látom, hogy Becc elszédül. Éppen, hogy el tudom kapni. Nem értem mi a fenéért akar még több csalódást és fájdalmat okozni a szeretteimnek... De nem fogom hagyni, hogy megússza. Ha megint bántani fogja Beccát, én kitekerem a nyakát és feltűzöm nyársa!
- Tanárnő! Kérem! Elviszem az orvosiba! - el is indulok az ajtó felé.
- De Jake, ugye tudod, hogy nem mehetsz be vele? Csak lány! - néz rám furcsám Miss. Goodfellow.
- Tudom. Majd megvárom kinn.
- Várj Jake! - szól miután a lábam kinn volt az ajtón - Heny is veled megy!
- Mi? Dehogy jön! Lori! Segítenél inkább te?
- Szívesen - pattan fel és örök haraggal a szemében nézi az új lányt.

Elindulunk. Lori tudja mi a helyzet, hisz ugyanolyan cipőben jár, mint én.
- Szerinted mikor mondjuk el neki? - kérdez engem, mikor átlépjük a küszöböt.
- Gőzöm sincs. De ha nem minél hamarabb, akkor romlani fog a kapcsolatunk. Mármint, neked vele, nekem vele. Érted. Szóval... miután felébred rászánom magam.
- Jake! Nem csinálhatod egyedül... utána még lelkiismeret furdalásom lenne!
- Lori. Ugye tudod hogy az nem ilyenkor jön elő? - a mondat végére már kacagok. Ő is.

Beérünk az orvosiba.
- Innentől átveszem. Kis hölgy, maga jöjjön be!
- Nyugi Jake! Itt vagyok! Nem lesz baja! - mosolyog rám Lori.

Nem nyugodtan, de elsétálok az ajtótól. Úgy döntök nem akarok visszamenni órára, így elkezdek járkálni a folyosón. A portás itt mászkál valahol fel- alá, de úgyis tudom merre jön. Engem nem tud átvágni... Engem senki! Kivéve persze... De ez többet nem fordul elő.

* Becca szemszöge*

Lassacskán érzek. Minden egyes mozdulatot fogok magam körül, de nem tudok megmozdulni. A szemem be van csukva, mégis látom mi történik. Látom, ahogy egy injekciót készülnek beadni nekem, mire hirtelen felkiáltok.
- Ne! - erre már kinyílik a szemem, és a nővér ijedtében leejti a tűt.
- Becca! Minden rendben? Miért ne-ztél? - néz furán barátnőm, de azért megölel.
- Láttam. Láttam ahogy belém akarja szúrni... Én... én megijedtem. Kiskoromban egy injekció miatt majdnem meghaltam... Ne... én... Nehogy beadja! - dadogok össze vissza, félre beszélek és nem vagyok érthető.
- Mi? De hát be volt csukva a szemed!
- De láttam! És... miért vagy... rózsaszín? - nézem ahogy barátnőm körül rózsaszín kis izék repkednek, mintha kis méhecskék szállnának körülötte.
- Rózsaszín? Beütötted a fejed? Mi a jó ég van veled Becca? - kezd megrémülni. Ami azt illeti én is.
- Én... én... nem tudom! - nézem a kezem ami egyre melegebb. Teljes átváltozáson megyek keresztül, vagy mi a franc? Mi történik?
- Lori félek! Lori! Kérlek segíts! Mi van velem? Miért velem történik? Miért mindig velem? - szaporábban veszem a levegőt. Egyre jobban izzad a tenyerem és a homlokom. Rosszul érzem magam.
- Becca fogalmam sincs! Nővér! Kérem! Hívja ide Jake-t! Aki kinn áll fiú!
- De kis asszony tudja hogy nem szabad behí....
- Nem érdekel! Szüksége van rá, nem érti?! - fakad ki.

Jake nincs az ajtó előtt. Eltűnt. Tehát ő is jött Lorival... Bár mondjuk furcsáltam volna ha nem ő hoz el idáig.

* Lori szemszöge*

Ami azt illeti tudom, mi történik Beccával de nem mondhatom el neki! Nem tudja és addig nem szabad! Jake az egyetlen aki vissza tudja hozni normálisra!
A gondolataim közt sikerül elérnem. Szerencsére nem zárta el a csakrát amin keresztül odajutok.
- Jake! Jake hallasz?! Azonnal gyere ide! Becca átváltozik! Siess! Vissza kell jönnöd!

* Jake szemszöge*

Te jó Isten! Nem engedhetem átváltozni! Nagyon fájdalmas és hosszú folyamat, na meg nem ártana neki túlélni! Vissza kell sietnem az orvosihoz.
Villámsebességre kapcsolok, benyitok az ajtón, de akkor már...
Akkor már késő...

Hetedik fejezet- Egy hatalmas kérdőjel

Hali hali hali :D
Tudom, lecseszhettek, régen volt fejezet, de megvolt rá az okom, hogy miért nem hoztam. :8 Elromlott a gépem, és muszáj volt megjavítani... De szerencsére kész! :33

Jó olvasást! :D

Reggel fáradtan kelek Jake mellett. Ő még alszik. És mivel nemsokára iskola, sietnem kell vissza a saját "lakosztályunkba".
Hagyok egy kis cetlit az asztalon, biztos észre fogja venni.
Átmegyek a folyosón, ahol még szinte egy ép elméjű gyerek sem kószál, rajtam kívül. Még csak 5 óra, könyörgöm!

Mikor beérek, Ty ott ül az ágyamon, keresztbe tett kézzel.
- Tudtam, hogy visszajössz. Gondoltam megvárlak - megszólal, de még mindig a padlót bámulja.
- Egyébként nem értem mi ütött beléd! Azzal vagyok akivel akarok! Meg amúgy is... utálom ha láncon fognak... - simogatni kezdem a saját karom.
- Figyelj - áll fel az ágyról - Nem azért mondtam, csak valami nem stimmel ekörül a gyerek körül...
- Ugyan már! - forgatom a szemem.

Elkezdünk készülni, mikor már majdnem végeztünk Lori is felkel.
- Becca! - ugrik a nyakamba.
- Lo- lori! - alig bírtam kinyögni, kiszorítja belőlem még a szuszt is!
- Lori engedd el! Megfullad! - nevet Ty.
- Ohh! - porol le - Bocsi!
- Semmi - rázom meg a fejem.

Hát igen. Köztudottan nem vagyok híve annak, hogy időben ott legyek valahol, pedig koránkelő vagyok. Mindig eszembe jut valami, amit nem csináltam meg, és akkor már ott vagyunk megint, hogy elkések. Szerencsére, most ez nem fordulhat elő, mert a szobatársaim időben ott szeretnének lenni az évnyitón.

Útközben az osztály többi tagjai is csatlakozott hozzánk. Busszal mentünk, mert úgy gyorsabb volt, na és persze ingyen is, a bérlet miatt.
Mikor megérkezünk hatalmas tömeg özönlik be az iskolába.
- Mi az Isten van itt, hogy ennyire sokan vagyunk? - kérdezem.
- Évnyitó! - nevetik el magukat.
- De ennyien vagyunk? - kerekedik ki jobban a szemem.
A többiek megveregetik a vállam, és beslisszannak előttem az ajtón.

Elénk jön egy tanár, aki bizonyára tanítani fog minket.
- Kedves kilencedikesek! Én leszek az osztályfőnökötök. A nevem Marie Goodfellow. (ejtsd: Márie Gudfellów)
- Remek! Egy fiatal, telt popsis tanár! - nyögi be Tyler. Erre az egész osztály nagy röhögésbe tör ki.
- Khmm! Az ilyen megjegyzéseket kérlek mellőzzétek, ha kérhetem! - vörösödik el a tanítónő.

Beözönlöttünk az iskola udvarára, és ott álltunk körülbelül egy óra hosszáig.
Már a többiek az egyik térdüket berogyasztva álltak, senki nem bírt egyenesen megállni, csak akik nálunk idősebbek.
Ezután mentünk fel a lépcsőn, egyenesen az osztályterembe.
Mindenki leült valaki mellé.
Én - Lori
Jake - David
Brook - Ty
Harmoni - Dylan
Tiny - Rachel
Mark - Kyle
Esliabeth - Dave
Logan

Sokat gondolkozok még most is, hogy lehet jobb lenne, ha Lori Logan mellett ülne... Hisz járnak!
Mindegy is...Ebben a pillanatban egy szőkés barba hajú lány toppan be.
- Áá! Heny! Kérlek fáradj beljebb! - kis szünetet tart - Gyerekek! Ő az új osztálytársatok! Azaz... Kicsit késve érkezett, ezért számítjuk újnak!
Kikerekedett szemmel figyeljük hogy épp merre irányul a tekintete. Megakad a szeme Logan melletti üres széken. Még mielőtt megszólalhatott volna, elkezdtem beszélni.
- Miss Goodfellow! Máshogy szeretnénk ülni! Cserélhetünk?                                                                        - Mi a fenét csinálsz Becc? - szól rám Lori.
- Nem látod? Logan mellé akar ülni! - súgom vissza.
- Hogy szeretnétek ülni?
- Én szeretnék elülni, Miss Goodfellow! Logan mellé! - vörösödik...
- Rendben! Ez esetben Heny, Becca mellé ülj le. Kérlek!

Megindult széles mosollyal a száján. Rosszat sejtek.
Hátrafordultam félig, hogy lássam Jake arckifejezését... Nagyon nem tetszett neki az új lány.

* Jake szemszöge*

Mi a faszt keres itt? És mi ez a hacuka? Uram Isten! Sosem gondoltam volna, hogy ennyire elvetemült... Biztosan ő... Esküszöm legyen alkalmam, megfojtom! Köcsög paraszt! Ráadásul még Becca mellé is ül?! Ezt nem fogom hagyni! Tudom mi a terved... De ne aggódj! Meg fogom akadályozni....

Hatodik fejezet- Lena

Sziasztoooooooook :D
Kész a következő fejezet, bár szerintem elég ratyi lett. :c Na mindegy.
Hátha nektek tetszik :D És örömmel látom, hogy igyekeztek írni ^^ Ez remek! ^^
Jó olvasást :D

* Jake szemszöge*

- Oké. A neve... - nem bírom kinyögni.
- Jó... ha nem akarod elmondani nem kell - fonja össze a karjait. Keresztbe.
- Csak nem szeretném ha bajba kerülnél. Hajlamos ártani mindenkinek.
- Ugyan már!
- Ezt most bizonyította be! - akadékoskodok.
Visszakísérem Beccát a koliba, utána lefekszem. Hátha nem változik elvetemülté (ismét).
- Menjünk vissza a koliba! - szólok utána, mert ő már elindult a tó felé.
- Egye fene. De Ty-ékhoz nem megyek vissza!
- Akkor gyere hozzánk! Csak tudd elviselni a tesómat...
- Ne aggódj! Jó fej!
- Azt hiszed... - mosolygok rá.

Becca átment a szobájukba, míg én a sajátunkba.
- Mi az? Most már herceg is lettél? - nevet (és majdnem megfullad) David.
- Menj már! Egy kicsit békén kéne hagynod!
- Na persze! Hívd át, én meg elmegyek egy másik szobába - kacsint.
- Hülye!
- Komolyan beszélek!
- Akkor idióta! Egyébként ide fog jönni, csak hogy tudd. De mivel van külön ágy, nyilván ott fog aludni. Te perverz disznó.
- Köcsög... Egyébként... szerintem ő sem fogja sokáig... Lana is.. hát...
- Ne emlegesd Lena-t!
- Tudom, hogy fáj és hogy még nem törődtél bele, de el kell fogadnod! Már nem tudom hány éve! 15 vagy emberi évbe számítva! El kell felejtened!
- Nem kell! Idióta! Lena-t nem fogom elfelejteni!
Ekkor nyitódott ki az ajtó. Hoppá.
- Ööö... megzavartam valamit? - néz kétségbeesetten Becc.
- Nem dehogy! - megy oda hozzá David.
Lepacsiznak majd David elmegy zuhanyozni, Becca meg leül mellém.
- Biztos nem zavartam meg semmit? Egy kicsit hangosak voltatok... - szólal meg.
- Ööö... Davidnek elment az esze... - bár ez nem meglepő...
- Megkérdezhetem, hogy amikor veszekedtetek kinn ott azzal a vad barommal... Ki az a Lena?
. Régen nagyon fontos volt számomra... Komolyan... ő volt az életem értelme... és maga az életem. Egyik nap, mikor ez a srác eljött a régi sulinkba elvette tőlem... Aztán nem sokkal később végleg... Teljesen... Ki voltam készülve, és még most is...
- Hogy érted azt hogy végleg? - nézi a földet.
- Azt hogy megölte. Csak azért vette el hogy fájdalmat okozzon nekem.
- Te jó Isten!
- Ez még nem minden... Mindig felkeres, mindig tudja hol vagyok. Muszáj megszabadulnom tőle! Ezért kérlek, hogy egyedül sehova se menj! És este csak velem! Kérlek Becca! Nagyon fontos vagy nekem, és ha ugyan az történne veled is mint Lena- val akkor abba már belepusztulnék.
- Megígérem! - odabújik hozzám és megölel.

- Van egy ágy ott, üresen. De ha nem jó, bármelyiken aludhatsz... - ajánlom fel neki.
- Tökéletes! - odamegy.
David kijön a fürdőből és nekem kacsingat. Tudja, hogy utálom amikor ezt csinálja, ezért is csinálja! Esküszöm egyszer még kihúzza a gyufát! Viszont átment a szoba másik végére, és ott aludt el.
Én még fenn vagyok. Neki vagyok fordulva a falnak, mikor hirtelen valami meleget érezek magam mellett.
Megfordulok. Becca mégsem a másik ágyon van.
Szám az övére tapad, majd mikor elválnak, megszólal.

- Zavarlak? - kérdezi pirulva.
- Dehogy! - ölelem meg a derekát..
Még egy kicsit beszélgettünk, de azért nem olyan későn bealudtunk.
Reggel biztosan álmosak leszünk, mivel én miután visszakísértem a szobájukhoz ittam egy kicsit. Ki leszek ütve... ajj...

Ötödik fejezet- Egy vadbarom féle támadás

Sziasztok :D
Megérkezett az ötödik fejezet. Remélem tetszeni fog. :D
Pipálgattok és iratkoztok fel, szóval ez sokat jelent nekem. Azért... (ez egy kis célzás XD) jól esne egy-egy komment. :D De ha nem hát nem.
Jó olvasást! :D

* Jake szemszöge*

Nagyon remélem, hogy Beccának nem lett semmi baja. Mert... különben kinyírom azt a nyomorékot. Teljesen megváltozott mióta megölte Lenát. Egyszerűen nem önmaga. Hogy képes valaki csak úgy elvenni valakit tőled, hogy aztán megölje? Hmm? Hát én sem tudom.

Szaladok minél gyorsabban, hogy meg legyek bizonyosodva a feltevésről.
Hála Istennek, Becca ott vár az ajtóba.
- Becc! - rohanok oda hozzá és megölelem - Jól vagy?
- Jake! - kis szünetet tart - Jól. Minden rendben? - kérdezi aggódva. Azért... csak nem mondhatom el neki, hogy ki vagyok. Vagy hogy mi volt a bokor mögött.
- Ööö... Persze, persze! Minden! - aggodalmam attól még nem múlik el, hogy hazudok neki.
- Hát... oké - fordul el. Okos lány, tudja hogy semmi sincs rendben.
- Becca. Most jobb ha bemész. És kérlek, könyörgöm, hogy ne gyere ki éjszaka egyedül! Csak velem! Kérlek! Nem biztonságos.
- Ööö... Oké... - néz nagy szemekkel, majd elindul az ajtó irányába.

Felmegyek én is. A szobában Davis ül az ágyon. És (gondolom) azt várja, hogy beszámoljak neki mindenről.
- Na mi az Rómeó? - jön ide és pacsizik, majd hátba vereget.
- Pff... menny már! - lököm el.
- Jól van na! - emeli fel a kezét - De mesélhetsz. Elmondtad neki? - kérdezi. Kétségbeesett a hangja.
- Dehogy mondtam! Hülye vagy? - rázom meg a fejem - Megcsókoltam - húzom le magamról a pulcsit.
- És még én vagyok a hülye? Elment az eszed bátyus? - ordítozik - Nem járhatsz vele!
- Mégis miért nem? Amúgy sem járunk még. Csak barátok vagyunk... - jelentem ki.
- Aha.. aha... Csak egy baj van! A barátok nem szoktak csókolózni - fonja össze a karját.
- Nah persze! Mégis honnan tudnád? Nem is volt még lány barátod! - vágtam rá - Barátnőd sem! - najó... talán ezt nem kellett volna.
- Buzi! - azzal beviharzott a szobájába.
*Ezt elbasztam. Nagyon. Mostmár mindenki utál.. Éjjen!* (Jake gondolja)

* Becca szemszöge*

Nagyon nem értem a viselkedését. Oké, hogy tetszem neki, de akkor legalább ne zavarjon el egyik pillanatról a másikra. Lehet hogy meg akart védeni, de tudok magamra vigyázni. Nem vagyok óvodás kislány.

Felsétáltam a szobánkig. Ott már Lori és Ty vár. Nem is hagynak békén, azonnal lerohannak.
- Hol a fenébe voltál? És megmagyaráznád miért nincs rajtad a kötés? - emeli fel a hangját Ty.
- Egy. Pont ott. Kettő. Mert nem fogom hordani. Egyébként is jól van a lábam. Hála Jake- nek.
- Jake? Vele voltál? - elszomorodott vagy dühös lett... Azt hiszem mind a kettő.
- Ööö.. Igen. Miért, beszámolót kéne tartanom hogy mikor kivel vagyok? - fakadok ki.
- Skacok! - próbál csillapítani Lori.
- Ne most Lori! - ordítjuk egyszerre.
- Biztos rád mászott az a buzi... - suttogja.
- Hogy mit mondtál? - kérdezek vissza.
- Azt hogy biztos rád mászott... - haha. Az utolsó szó lemaradt.
- Nem mászott rám! Jake egy nagyon rendes srác! Példát vehetnél róla! - tőlünk zeng az egész koli.
- Aha.. hát így állunk? Most hogy egy kicsit együtt voltál vele már rögtön ő a szent, mi? - mutogat gúnyosan.
- Elegem van belőled! - adtam neki egy pofont (haha... vicces) aztán bemegyek a fürdőbe és magamra zárom az ajtót.

A többiek ki tudja meddig próbálnak kihívni. Nem sok sikerrel. Nem megyek sehova.
- Gyere ki Becca vagy én megyek be érted! - ordítozik kintről Ty.
- Azt lesheted! Azok után amiket mondtál? Talán örömömben kellene ugrándoznom és a karjaidba omolnom? Hát nem... Felejtsd el!
Kicsit betelt a pohár hogy mindig ő akar irányítani. Ezért kinyitom az ajtót. Tudom, hogy be fog jönni Ty, ezért elbújtam a fürdőfüggöny mögé. Megvárom míg bejön, én pedig kifutok.

A tervem be is válik. Ty belesétál a csapdába. Ez nagyon jó!
- Becca! Hol a rohadt életbe vagy? - akadékoskodik.
- Mögötted!
Azzal már kinn is vagyok az ajtón kívül és rohanok el. Nem érdekel, hogy este van. Valahol biztos meghúzhatom magam.

Szaladok. Elérem az udvart. Csak néhány lámpa világít. Egyedül vagyok. Este. De... valamiért megint előjön az az érzés, mint mikor Jake- kel voltam. Talán mégsem vagyok egyedül. Az a valami vagy valaki visszajött. De honnan a fenéből tudja hogy mikor és hol vagyok? Ez gyanús.. és félelmetes.

Hirtelen zajt hallok. Megfordulok és majdnem nekem esik egy pasas. De megjelenik a megmentő. *-*
Jake ismét győzedelmeskedik a gonosz felett.
- Nem megmondtam, hogy ne merj hozzáérni? - néz öldöklő tekintettel Jake az idegenre. Azaz... nekem idegen csak.
- Haha - kacag... elég bizarr.
- Hahó - integetek Jake felé. Azt hiszem most irtó dühös lesz rám.
- Neked is elmondtam, hogy egyedül nem biztonságos. Csak velem jöhetsz el este. Kérlek Becca! - rázza meg a fejét.
- De teljesen kikészülök bent! Ty is ott idegesít! És amúgy is azt hittem alusztok. Vagy alszol. Nem akartam felverni senkit. És ki ez az ijesztő figura? Miért támadt rám? Mi ez az egész? És hogy találtál meg ilyen gyorsan?
- Először is. Lassabban, kérlek! - gondolkodik - Ez régi ismerős. Mert egy balfasz. Igazából... fogalmam sincs. Mert láttalak az ablakból - válaszol sorban a kérdésekre. Hűha.
Elképedek. Aztán a rejtélyes idegen is kinyitja a száját.
- Mi az? Már azt sem érdemlem meg, hogy a nevem kimond? Haa? És mi az hogy nem tudod? Dehogynem! Te is nyakig benne vagy! - pofázik.
Jake nem tűri, egy pofonnal ki is üti a srácot.

El sem tudom hinni hogy most mi van.
- Jake - nyúlnék hozzá...
- Becca! Kérlek ne hidd el neki! Nincs igaza! - néz mélyen a szemembe.
- Én nem hiszek neki. De örülnék ha elmondanád ki ez a vadbarom.
- Ööö... - akadozik..
- Jake!
- Oké. A neve....

Negyedik fejezet- Mi a szar?

Szijasztok :D
Most hogy van egy kis ihlet, és tudok írni, meg fogom tenni. :D
Remélem tetszeni fog :D

Lassan, de biztosan csókolt... gyengéd volt... éreztem rajta hogy tetszem neki. Ilyenkor megérezzük mi lányok, nem? Én igen...
A levegőhiány miatt elválnak ajkaink.
Mosolygok, ő is. Nem tudom mit mondjak... azt hiszem, jobb lenne, ha megvárnám ő mit szól.
- Az első perctől fogva tetszel... - vallja be. Istenem de cuki *w*... na jó Becca! Hagyd abba! Koncentrálj!
- Hát... te sem voltál nekem közömbös... - vörösödünk.
Kezdek fázni... jobb lenne ha bemennénk.
- Fázol? - biztos látta ahogy simogatom a karom oda meg vissza.
- Igen... Nem kéne bemennünk? - kérdezem, mire leveszi a pulcsiját.
- Tessék, vedd fel - mosolyog.
- Ohh, nem... Akkor te fagysz meg... Nem nem! Vedd vissza, inkább... menjünk be és egyikünk sem fog fázni. Tudod, van még egy napunk. Ki tudjuk használni, mivel meggyógyítottál... vagyis a vized... - az értelmetlenségem határtalan. Vajon mit gondolt rólam?
- Ahogy szeretnéd. Hosszabb vagy rövidebb úton menjünk? - kérdezi...
- Hosszabb - mosolyra húzódik ismét a szája.

Átkarol majd közelebb húz magához, és megpuszilja a fejem.
- Tudod most milyen boldog vagyok, hogy megtettem? - néz rám azokkal a csodás és ártatlan szemeivel.
- Ömm... körülbelül annyira mint én? - emelem fel egyik szemöldököm.
- Nem tudhatom - neveti el magát - Egyébként... akkor biztos a hosszabb úton?
- Mehetünk ott.
- Az az erdő mellett visz el, akkor sem baj? - nézeget még mindig.
- Dehogy. Egyébként is... itt vagy te, hogy megvédj - mosolyogtam... olyan pirosan... tudjátok...

Elkezdünk sétálni vissza a koli felé. Közben motoszkálásokat hallunk. Én közben összerezzenve megyek Jake mellett. Észre sem veszi, de hát... talán addig jó. Egyre közelebb vagyunk az erdőhöz. Teljesen ott sétálunk mellette. Elég rémisztő. Nem tudom miért mondtam azt hogy rendben. Vagy hogy mehetünk itt. Talán azért, mert Jake- kel akartam több időt tölteni.

Egyre furcsább és hangosabbak a hangok. Egyszer csak mellettünk "szólal meg" a bokor.
A lábam a földbegyökerezett. Teljesen. Megfogom Jake karját és úgy megyünk tovább... félve.
- Nyugi. Biztos csak valamilyen állat - nyugtatgat, bár nem túl sok sikerrel.
- Ömm... Nem túl nyugtató - vallom be.
- Nincs mitől félned! Ahogy mondtad, én itt vagyok! - mosolyog rám. Még mindig ott motoszkál a fejemben, hogy nem vagyunk egyedül.

Közel vagyunk a kolihoz. Már csak 5 perc séta.
Megint megmozdul a bokor. Az istenit! Rám hozza az a valami a szívbajt!
Most már Jake arcán is ott van az az aggódás, vagy félelem, azt nem tudom.
- Becca. Azonnal fuss a koleszba! Gyorsan! Meg ne állj! - súgja oda halkan.
- Mi? Mégis miért? Mi folyik itt? - emelem fel a hangom.
- SSS! Csak fuss! Kérlek! - néz rám aggódva. Nem félelem volt. Aggódás. Miattam. *w*

Elkezdek rohanni a koli felé. Még (szerencsére) nyitva van az ajtó. Beszaladok rajta és várom hogy Jake is jöjjön utánam.
Eltelt már néhány perc, de még mindig nem látom. Kezdek aggódni én is. Túlságosan is. Hiszen... bármi történhetett.

* Jake szemszöge*

Meghallom én is a mozgást. Nagyon furcsa előérzetem támad. És... azt hiszem nem is hiába. Itt van. És nem engem akar. Hanem Beccát. Muszáj megvédenem. Akár az életem árán is. A tesómon kívül most ő a legfontosabb. De ezt David is tudja.
- Becca. Azonnal fuss a koleszba! Gyorsan! Meg ne állj! - súgom oda neki, nehogy Ő észrevegye.
- Mi? Mégis miért? Mi folyik itt? - emeli fel a hangját. Tudom, hogy nem érti, de nem is kell. Ha megtudná, örökre megutálna. Na persze, ha életben marad.
- SSS! Csak fuss! Kérlek! - aggódva nézek rá, de tudja. Veszi az adást és rögtön rohanni kezd.
A sűrű bozóttól már alig látszik. És végleg eltűnik.

Majd a bozótból előlép egy rég látott ismerős.
- Jake, Jake, Jake. Örülök, hogy ismét találkozunk - gúnyos vigyor jelenik meg a képén.
- Mi a szart keresel itt? Mit akarsz? Nem volt elég neked Lena? - fakadok ki - Mindenkit el akarsz venni tőlünk? - háborodok fel.
- Ugyan Jake. Te is tudod, hogy Lena önmagától jött át hozzám.
- Hazudsz! Te rohadék! Manipuláltad! Te köcsög faszkalap! Húzz innen! Tűnj el! Nem vehetsz el tőlem újra olyat, akit szeretek!
- Na azt majd meglátjuk... na azt majd meglátjuk...
Aztán gyorsan "elpárolog" és eltűnik a szemem elől.

- Egyszer úgyis elkaplak! Csak gyere vissza te köcsög! - ordítom utána, bár nem hiszem, hogy hallja. Mindegy is. Ő ráér később, de nem szabad hogy bárkinek is baja essen a környéken. Ha mégis, tudni fogom hogy mindenért ő lesz a felelős.
És bosszút fogok állni rajta. Mert elvett tőlem szinte mindent, ami fontos volt nekem. És ezért megfizet... Mindenért...

Harmadik fejezet- Szerencsétlen én

Hali :33
Megérkeztem a következő fejezettel. Remélem tetszeni fog. :D

Na igen. Ott állok fél lábbal a vízben, közben pedig... fogom a másik lábam, amiről azt hiszem, hogy eltört. Nagyszerű!
- Meg kell néznünk hogy nem tört-e el! - ordítozik velem Ty.
- Mégis mióta vagy te orvos? Nem nem kell! Csak fáj! - egyre jobban fáj az egész. Nem is érzem egy jó részét.
- Be kell mennünk a kórházba - szólt Jake.
- Mi? - vágok iszonyat vicces képet, bár nekem kicsit sem volt az - Dehogy megyek - jelentem ki.
- Márpedig elmész! - akaratoskodik Ty, erre felkap az ölébe.
- Te meg mi az Istent csinálsz? - kelek ki magamból, hiszen erre nem számítottam.
- Öö... Mivel nem akartál elmenni a kocsiig, gondoltam majd én elviszlek. Úgysem úszod meg a kórházat, ne aggódj - pimasz kis mosoly húzódik el a száján.
- De rendes - viszonozom.

Beszállunk Jake és David autójába, na jó nem. Nem az övék, hanem a rokonságukban valakié. Elindulunk. Remek. Most mehetek a kórházba és ki tudja meddig kell ott fetrengenem. Remek. Remek. És nem utolsó sorban: REMEK.
Ha nem megyek bele ebbe az egészbe, nem törik el a lábam. Már ha eltört.
Lassan, de megérkezünk a kórházhoz. Kiszállok a kocsiból.
- Hagy segítsek! - jön oda mellém Jake.
- Öhh... rendben - egyezek bele, majd átkarolom a vállát.

A folyosón mindenki minket néz, hogy csoportostól beözönlöttünk a helyiségbe. Bár, csak öten voltunk.
Odafáradunk (szó szerint) a recepciós pulthoz, majd elkezdek beszélni.
- Elnézést! - szólok, de senki nem válaszol.
- Kislányom, ha szeretne valamit hangosabban kell beszélnie, mert itt senkit sem hallanak meg - rázza a fejét egy idős asszony - Egyébként hölgy - mosolyog, majd visszafordul rejtvényt fejteni.
- Khmm khmm. Elnézést! - emelek a hangomon, de még mindig semmi.
- Majd én - kocogtatja meg a mellkasát, majd nekifekszik - ASSZONYOM DUGJA MÁR IDE A SEGGÉT - ordítozik Jake... Úgy érzem ebből még probléma lesz.
- Mit művelsz? - húzom fel az egyik szemöldököm.
- Idehívtam. Látod? - mutat a nő felé.
- Magukba meg mi a csuda ütött? Ez nem játszótér hanem kórház!
- Elnézést, de nem tudom hányszor szóltunk, de senki sem jött ide. Most azonnal kérünk egy orvost.
- Rendben. Szólok Mr. Grendler- nek. Addig foglaljanak helyet a folyosón - mutat jobbra. Mármint nekünk jobbra.

Megköszöntük és elindulunk a folyosó irányába. Ott helyet foglalunk... Én is, Jake, David, Ty és Lori is.
Jön egy orvos velünk szembe. Megáll előttem, majd köszön.
- Miss... Miss Grey, igaz? - néz rám furán. Azaz... inkább kételkedően.
- Igen. Maga lenne Mr. Grendler? - nézek vissza.
- Igen. Miért jött ide... a barátaival?
- Voltunk a strandon és leugrottam a mólóról a barátaimmal. De valami keményre estem és azóta nagyon fáj a lábam. Közben zsibbad és alig érzem, hogy létezik.
- Megröntgenezzük, és utána meglátjuk mi lesz.

Félve követem az orvost, közben pedig integetek a barátaim felé. Nem tudom mikor látom viszont őket, úgyhogy... azon is izgulhatok. Szerencsétlen doki... pont neki kellett kapni engem. Hehe. Még jó hogy kezelésre jöttem. Vagy mit tudom én... a lényeg, hogyha benn akar tartani, akkor elpattan nálam a húr, és ha nem enged vissza a koleszba, akkor ő sem megy haza.

Nagyon hamar kész vagyunk a röntgennel. De ahogy leolvasom az arckifejezést az orvos arcáról... eltört.
- Miss...
- Grey - segítem ki.
-Igen igen. Miss Grey. Az a helyzet, hogy eltört a lába.
- Semmi kép sem akarok itt maradni! Vissza kell mennem a kollégiumba! Holnap után már iskolánk van! - mondom, bár az utolsóban mondatban nem vagyok biztos, pedig Lori még mondta is.
- Ne féljen. Csak begipszeljük. Egyébként... jól érzi magát? - nevet.
- Igen, miért? - nézek furcsán.
- Csak mert a fiatalok többsége akit vizsgálok utálja az iskolát.
- Ez igaz! - mosolygok.

Gyorsan megcsinált mindent amit kellett, majd kaptam két mankót is. (*.*) Mindig is ki akartam próbálni, bár nem így.
Óvatosan kibicegtem a többiekhez. Hopp. És mindjárt a másik, még ép, lábam is eltöröm. Ugyanis majdnem felestem az egyik műanyag szék sarkába.
Jake jön és elkap. Jujj... tök rendi ez a fiú... Már csak az lesz a gáz, ha egyszer összekeverem őt és David- et. Hehe. Az vicces lesz. Azt hiszem. Kivéve persze, ha egyszer úgy hozza a sors hogy összejövünk... Jujjci:$$ Milyen jó is lenne.. *w* ... De hát... ez csak a naplóm. Ide azt írok, amit akarok...

- Kö- köszönöm! - hebegek össze meg vissza. Jól nézhetek ki.
- Nincs mit! - húzza mosolyra a száját, majd felsegít az... ömm... izé... öléből... Khmm... Idióta vagyok - Szerintem már indulhatunk, ha nincs itt dolgunk... - fejezi be a mondatot Jake.
Mindenki biccent egyet a fejével és elindulunk. Persze, lassabb tempóban, mivel... amilyen balfék vagyok sikeresen eltörtem a lábam. Mással nem esik meg, csak velem. Pff... Igazságtalanság.

Beszállunk a kocsiba, hazamegyünk... Otthon (azaz a koliba) mindenki úgy vár minket... olyan... nagy és kidülledt szemekkel. Lol...
- Úristen jól vagy? - szalad oda, egy ma délután megismert lány. Harmonie. Persze Brooklyn is idejön. Ő is nagyon rendes lány. Csak... néha depis...
- Persze, persze! Nincs semmi bajom! - mutogatom magam előtt a kezem.
- Na... persze! - mutat a kezével Brooklyn is a lábam felé.
- Öö.. iéé... Eltört... - vakargatom a tarkóm.
Na és igen. Most jöttek azok a beszélgetések hogy hogy csináltam meg miért voltam ilyen bamba, meg hasonlók. Alig éltem túl az egészet. Jesszus!

Nemsokára mindenki özönlött vissza a saját "lakosztályába". Én, mint mindig, most sem fogok szót fogadni az orvosnak, tehát a kötésem felét lecibálom magamról. Eltart majd egy darabig, ha nem találok megfelelő segítő eszközöket.
Majd, amikor már senki (vagy szinte senki) nincs a folyosón, kiosonok a koli mögötti kis tóhoz. Amikor első nap idejöttünk, már akkor észrevettem a tavat. Nagyon tetszik. Ott el tudok lazulni.

Ilyenkor kicsit hideg volt már esténként, de a mai különösen melengető... Mintha csak azt várta volna hogy eltörjem a lábam... Haha... milyen vicces kimondani!
Hirtelen elfordítom a fejem, mert zörgést hallok. A tó mellett egy erdő van... elég félelmetes esténként.
- Ki van ott?! - állok fel irtó lassan, majd a hozzám legközelebb lévő faágat felveszem - Ki. Van. Ott?!
Közeledik felém... Itt van... Érzem... Úristen mit tegyek?! Jesszus... ha nem teszek valamit bajom lehet... Még több...
Meglendítem a botot, de a másik végét elkapja valaki.
- Ha nem vigyázol, valakit lecsaphatsz vele! - előtűnik az erdő világosabb széléről Jake. Mi a szart kerehetett ilyenkor pont ott?
- Jake! A szívbajt hoztad rám! - ismét leülök a földre.
- Nem ez volt a célom. Egyébként... mit keresel itt ilyenkor? - kérdezi olyan... kérdően.. Lol... xd Fogalmazás egyes... Még jó hogy Te naplócskám nem osztályozol. Asszem lenne itt problem meg problem.
- Ezt én is kérdezhetném tőled - mosolygok felé.
- Én csak el akartam szabadulni. Már régóta tudom hogy itt van valami víz, úgyhogy szeretek ide járni... Nem a mai este az egyetlen, hogy itt vagyok. Egyébként... kicsit hülyén hangzik, de a víznek gyógyereje van - meglepődök nagyon... tényleg hülyén hangzott. Felé nézek ő meg megfogja a kezem - Tényleg! Próbáld ki! - lehúzom a cipőm és zoknistól belerakom a lábam... a víz még csak nem is hideg... és enyhül a fájdalom...
- Na? - kérdez vissza.
- Hihetetlen! - simogatom végig a lábam... de még csak a vízcsepp sem látszódik a zoknin.

Még ültünk ott egy darabig. Nagyon kijövök Jake- kel és azt hiszem, hogy már barátok vagyunk. Örülnék ha egy picit több is lehetne majd köztünk. Persze, most még nem... hiszen annyira nem ismerem... Igazából, Lorin kívül senkit sem...
Bár most olyan fordulatot vett az életem, amivel egy pillanatig sem számoltam...
Jake megmerítette a kezét a vízzel és rám fröcskölte az egészet.
- Hé! - ugyanígy teszek. Persze, neki aligha feltűnik. Ugyanolyan nyugodtan néz felém.
- Tiszta víz a hajad... mármint... ilyen cseppekben van... - olyan cuki mikor beszél *w*.
Mosolygok, ő pedig végighúzza a kezét az arcomon.
Még nem akarom megtenni... De nem tudok parancsolni magamnak. Azt hiszem ő sem magának.
Lassan az én számra tapasztja a sajátját.

Második fejezet- Strand

Hali :3
Örömmel látom, hogy pipálgattok, ennek nagyon örülök :D
Köszönöm szépen <3
Jó olvasást :D

Aludtam egy kicsit, bár sokszor fenn voltam.
Még mindig ott fekszem... valamilyen szinten már készülök arra, hogy mit tegyek, ha esetleg ki akarnának rángatni onnan... Mert... Elképzelhető. Főleg ha ilyen kis elmebajosokkal vagyok összezárva, mint én. Hát igen. Nem épp az értelmes oldalt képviselem. Inkább vagyok az a visszahúzódó, de mégis inkább úgynevezett ( egyik otthoni barátnőm nevezett így egyszer ) "elmerákos". Nem veszem sértődésnek ha leszólnak... Tudom hogy ki vagyok valójában.

- Hé! Beccaaaaaaa! - nyújtja el az a betűt Lori... Majd lassacskán, de észreveszi, hogy már bent vagyok - Naaa... Ne kéresd magad! Gyerünk! Holnap után suli! El kell mennünk addig egy csomó helyre! Hozom a leendő osztálytársainkat is! - lelkendezik itt mellettem, miközben rángat...
- Hagyj békén Lori! Én nem megyek sehova! - duzzogok, szokásomhoz híven, bár egyáltalán nem tudom min - Nem akarok elmenni! Alszok! - jelentem ki, és belefúrom arcom a pihe- puha párnámba.
- Dehogy alszol te fogyatékos! - szép köszöntés Lori... - Na szálljál kifele vagy odabaszok egyet! - még sosem fordult ki így... Tetszik ez az oldala.
- Nem félek! - nevetem el magam.
- Majd fogsz! - hallom a felém közeledő Tyler hangját... ez nem jelenthet jót.

Elkezdik húzni a lábam. Ezek komolyan elmebajosak!
- Hééé! Nem ér! Elég! Én egyedül vagyok és nem ér! Az erőviszonyok! - sipákolok, mint egy óvodás. Hozzám méltó személyiség.
- Ó dehogynem! - mondják egyszerre majd egy hangos puffanás a szobába.

PUFF! Hát igen. Ez az én hangom. Ahogy landolok a parkettán. Szép nem?
- Áú! - tápászkodok fel, közben sajog mindenem.
- Istenem! Becca jól vagy?! - aggódik Lori.. Pff... Ez igen...
- Szerinted úgy nézek ki? - a végén már muszáj volt elnevetnem magam.
- Vigyünk le az elsősegély nyújtó helyre? - kérdezi Ty... Azért ennyi nem vészes, kérlek!
- Nem, nem kell. Annyira azért nem gáz!
- Remek! Akkor készülhetünk a strandra! - mondja Lori, mire Ty is örvendezik. Vajon miért? Sejtem...

Bemegyek a fürdőszobába, ott átveszem a bikinim. Elég hosszadalmas és bonyolult munka. Persze, nem egy emberes a dolog. Valakinek be is kell csatolnia! Lori az én emberem.
- Loriii! - ordibálok mint egy tanár az órákon - Kösd be a felsőőőőőőőm!
Egyébként világos kék a bikinim. De szép... Legalábbis szerintem.
- Hmm... - hümmög ott magának Ty.
Legyintek egyet felé, és várom hogy Lori jöjjön.
Beköti. Ezután (mivel csak rám kellett várni) elindulunk a strandra.

Mikor megérkezünk a törölközőt lerakjuk a homokba, Lori pedig elindul megkeresni az osztály többi tagját.
Elég kevesen leszünk, ahogy láttam a profilokat a suli honlapján. Azon a képen nagyon szarul festek. De most nem is azzal kell foglalkoznom, hanem azzal, hogy itt vagyok az új osztálytársaimmal és barátaimmal. Meglep, hogy Ty még nem hozta fel a témát. Mármint ami nemrég történt. Pár órája. Tegnap este.

Lassacskán bemerészkedek a vízbe... elég meleg, de azért annyira nem, hogy le ne fagyjon a lábam. Nem nagyon merek tovább menni. Na és igen. Pont ilyenkor kellenek a kamerák, hogy megörökítsék dilis napjainak. Például a mait. Amikor kisgyerek módjára pancsolunk a vízbe.

Időközben a többiek is megérkeznek. Mindenki bikinibe és fürdőnadrágba... Hűha! Helyes pasik a láthatáron! A kockák villannak.. jííí... igazi szép nap!

Igen... Befestettem a hajam szőkés barnára. A vörös (mint rájöttem) nem igazán az én színem. De ezt többen meg is jegyezték. Na mindegy. Igazából nem sokszor fogadom meg a tanácsokat amit velem kapcsolatban adnak, de ez most kivételesen jó döntés volt.

- Csini vagy! - jegyzi meg Ty.
- Köszi! - mosolygok aranyosan, azaz... inkább próbálok - Neked meg jól áll a fürdőnadrág - nevetem el magam, mire ő is. Na jó... ez nem nevezhető nevetésnek, inkább kuncogás... közben Lori is odajön hozzám az osztálytársainkkal, és bemutat mindenkinek.

Miután mindenkivel beszélgettem kicsit, jöhetett a játék.
A mólóról ugrálnak le. Én azért kicsit parázok tőle. Mi van, ha valamibe beleesek? Vagy valamire ráesek? Vagy nem tudok feljönni? Mit csinálnék? Na mindegy... felesleges és buta kérdések.
- Gyere Becca! Menjünk ugrálni mi is! - lelkendezik előttem Tyler... nem is sejti, hogy mindjárt elszomorítom.
- Figyelj Ty... én... Nem fogok leugrani a mólóról... - határozom el magam... egy kicsit azért szeretnék, de a félelem még mindig túl nagy.
- Mi? De hát miért? - aggodalmasodik.
- Mert... félek - hajtom oldalra a fejem, közben a homokszemeket bámulom magam előtt.
- Nem kell - fogja meg a kezem, felhajtja a fejem, hogy a szemembe nézhessen - Nem kell - ismételgeti - Majd leugrunk együtt - mosolyog.
Mosolygok én is, majd követem.

Már mindenki ott áll és ugrál... jó mókának tűnik. Nem lesz bajom ha kipróbálom.
- Én félek - súgom oda halkan Ty- nak.
- Nem lesz baj, bízz bennem! - mosolyog és megfogja a kezem.
Együtt ugrunk. Akkor hajrá. 1... 2... 3!!
Csobbanááááááááááááááás! Aztán egy nagy puffanááááááás!

Igen. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek.
Ráestem valami szarra. Nagyon kemény.
- Ááá! Baszd meg! Ez fáj! - ordítom a vízeben, már szinte könnyezek, közben pedig a bal lábam fogom.
- Becca! Mi történt? - ordítoznak a partról.
- Nem tudom! Ráestem valami kemény izére! De nagyon fáj!
- Hagy nézzem! - nyúlna hozzá Ty.
- Ne! Kérlek ne! Fáj!  - sipákolok.

Azzal meg is kezdődhet életem egyik legjobb kalandja a kórházban. Biztosan nagyszerűen fogom magam érezni, főleg, hogy mindegyik osztálytársam tanulni fog a művészetiben. Na mindegy. Ez is megint az én hibám. Ha nem egyezek belem akkor nincs gond.

Első fejezet- " TE ROHADÉK! "

Bumm!
És itt a második réééééééééééééééész :D
Remélem tetszeni fog :D
Komizzatok, pipáljatok vagy írjatok emailt, de tudassa(k) valaki(k) hogy milyen. c:
Jó olvasást <3

Kicsit meglepődök, hogy meg akarja ismerni Kyle-t. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Ekkor hirtelen valaki benyit a szobánkba.
- Becc! - ordít olyan hangosan, ahogy csak bír. Kyle. Hát hogyne.
- Kyle! - rohanok és ölelem meg gyorsan.
- Ömm... Szobatársak? Kiket kaptál? - nézi a közben pakolászó Tyler-t.
- Khmm... - köszörülöm meg a torkom - Ő az egyik, Kyle bemutatom Tyler-t. Tyler, ő itt Kyle.
- Hello - mondják egyszerre majd kezet fognak.
- Lori még nincs itt, de majd őt is bemutatom - nyugtatom, mert szemlátomást elég rosszul viseli, hogy egy másik idegen sráccal vagyok, pontosabban vagyunk, egy szobába - Na és neked kik a szobatársaid?
- Ohh, hát persze. Van két srác és egy csaj. De majd megismered őket - hadarja el.
- Oké... - maradok csöndben.
- Mennem kell, majd később találkozunk, bébi. Sziasztok! - köszön, majd egy puszit nyom a homlokomra.
Mi is köszönünk neki Tyler-rel majd Kyle elhagyja a szobát.

* Pár nappal később*

Tudom, hogy hol lakik Kyle, ezért úgy döntök meglátogatom. Lori is vállalkozik, hogy megismerhesse, ezért együtt indulunk fel a szobához.
- Szia Kyle! Ő itt... - nem tudom befejezni a mondatot, ugyanis a látvány túlságosan is lesokkol.
Kyle épp egy másik csajjal csókolózik. Hogy tehette ezt velem?! Mivel érdemeltem ki?! Miért csalt meg mikor én sem tettem soha?! KI. EZ. A. CAFKA?

- Becc. Ez nem az aminek látszik! - próbál jópofizni meg kuncsorogni de nem igazán megy neki.
- Persze! Még is miért ne lenne az?! Tisztán világos és látható volt hogy egy másik, hangsúlyozom másik csajjal csókolóztál! És nem velem, miközben én a csajod vagyok! Bocsánat. Voltam! - üvöltözöm le annak a senkiházinak a képét. Hogy szakadna rá egy tonna szar.

Sírva rohanok vissza a szobámba, ahol nem csak én lakok. Lori gyorsan próbál loholni utánam, de nem igazán sikerül neki. Talán mégsem jó ötlet a szobába menni.
Inkább az udvar felé veszem az irányt. A Tenis- pálya mellett meglátok egy öreg fűzfát, majd annak lombja alatt foglalok helyet.

Sírok. Csak sírok és sírok emiatt a bunkó állat miatt. Aki megcsalt egy ismeretlen cafkával. Hogy dögölnének meg mindketten!

* Tyler szemszöge*

Halk pityergést, sírást hallok a fűzfa környékéről. Gondolkodom, és arra jutottam, hogy megnézem ki az a szegény szerencsétlen, akit az első héten kínoznak.
Meglepő látvány fogadott. Becca ült a fa tövében, pedig azt hittem, hogy a pasijához ment.
- Becca - óvatosan és halkan leülök mellé - Mi történt? - aggódok miatta, hisz... egy lány csak úgy nem sír. Valami oka biztos van.
- Az a rohadék köcsög! Tönkretette az életem! Átkozott nyomorék! Letépem a fejét! - pirosodik szegény a dühtől és a haragtól. Sajnálom.
- Kyle? - bólint és a térdébe temetkezik - Mit csinált? - próbálok kihúzni belőle valamit, hátha elmondja.
- Az a buzi megcsalt! A saját szememmel láttam! Egy rohadék cafkával! El sem tudod képzelni mit érezhettem akkor! - hangos zokogásba törik ki, majd újra a térdeire buggyan.

Én csak ülök ott mellette, és bámulom a földet. Lesokkolt amit Becca mondott, mert azt hittem Kyle szereti...
- Nagyon sajnálom - teszem a vállára a kezem.
- Ne sajnáld. Ezek miatt nem érdemes sírni - töröli le a könnyeit. Sokkal erősebb, mint gondoltam. Azt hittem egy újgazdag és hisztis kiscsaj, aki csak pasizni jött ide, de nem - És hol hagytad Lori-t? - kérdezem, mert sehol sem látom.
- Nem tudom. Egy darabig követett, de aztán szerintem maradt abban, hogy előbb utóbb vissza kell mennem a szobába.
- De végül is igaza van, nem?
- Hát... Kyle még mindig tudja merre lakom, szóval... Nincs sok kedvem hozzá - őszintén beszél hozzám. Pedig egy idegen vagyok számára, akinek a nevét tudja csak.
- És mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahova, hogy kiverjük a fejedből azokat a hülyéket? - ajánlom fel és izgatottam várom a választ.
- Csak ha nem randi. Ugyanis most semmi kedvem hozzá - szipogott.
- Ahogy szeretnéd! - tettem a szívemre a kezem.

*Rebecca szemszöge*

Nagyon rendes volt Tyler-től, hogy csak úgy önszántából idejön és meghallgat.
Most, hogy belegondolok... Nem tudom mit ettem Kyle-n, hiszen semmi jó nincs benne így visszagondolva.
Örömmel fogadom el Tyler meghívását.
Egy közeli kis kávézó felé indulunk el. Közben beszélgetünk arról, hogy hová jártunk általánosba. Elég sok mindent megtudtam ez alatt a 10 perc alatt róla.

- Megérkeztünk! - felkiált kellő hangerővel társam, és ettől úgy érzem, beszakadt a dobhártyám.
- Remek! - szipogok még mindig egy kicsit.
- Figyelj. Ha nincs kedved hozzá...
- De! Valamivel el kell terelnem a gondolataimat! - erőltetem.
- Oké, megyek rendelek. Ülj le valahova. Addig is, mit szeretnél? - kérdezi mosolyogva. Elővillan az a fogkrémes reklámokat megszégyenítő mosolyú és fogsorú... Ahhw... Egyszerűen tökéletes. De mi?! Mi ütött beléd Becca! Mit csinálsz?! Épp egy fiúra gondolsz aki itt van melletted! Ahhwww.... ELÉG.
Elhessegetem gondolataimat majd válaszolok a kérdésre.
- Egy kávét. Ennyi elég, köszönöm - ölelem meg hirtelen. Kicsit bepirultam, érzem. De ő is.
- Oké... Akkor... Én... Izéé... Azt hiszem megyek rendelni - sietett az eladóhoz.

Helyet foglaltam egy kis sarokban lévő zugban, amit két fal vesz körül. Legalább nem látok majd senkit, és fordítva sem.
Tyler hamar meghozta a kávém.
- Hoztam cukrot is meg tejet is, mert nem tudtam hogy szereted - vall.
- Semmi baj, köszönöm - egy icipicit gördül a szám széle.
Elkezdem kavargatni a kávét, közben pedig...
- Én... - mondjuk egyszerre.
- Kezd te - megint.
- Kezd el te - ajánlotta fel Tyler.
- Nem - mosolyogtam.
- Na jó. Csak szeretném megköszönni, hogy elfogadtad a meghívást - pirul...
- Én köszönöm, hogy elhívtál, szükségem volt valamire gondolat elterelésre - pirulok én is.
Mosolygunk még egy ideig, majd tovaállunk. Elindulunk a kolesz felé, ott pedig fel a lépcsőn, az emeletre.
Bemegyünk. Lori és Kyle idegesen ül az ágy szélén.

- Becca! - ugranak fel mindketten.
- Szia Lori! - köszönök - Kyle - biccentek.
- Meg kell beszélnünk dolgokat... - magyarázkodik Kyle.
- Miről beszélsz?
- Kettőnkről.
- Haha. Na ne nevettess! Milyen kettőnkről?! Nem emlékszel, hogy a mi kettőnk már nem létezik?! Hogy tönkretetted?! Hogy TE vetettél véget neki? - fakadok ki.
- Kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy tévedtem! - ácsingózik. Pff de utálom ezeket a szánalmas férgeket.
- Húzz innen! - mutatok az ajtó felé.
- Becca - érne a karomhoz, mire gyorsan elkapom előle.
- Ne érj hozzám és húzz ki a szobánkból!

Távozik. A többieknek sajnálatosan végig kellett néznie.
- Én... úgy sajnálom... hogy látnotok kellett! - sírom el magam majd összerogyok.
- Becca! Szalad oda hozzánk Lori.
- Azt hiszem. Megyek és hozok csokit meg fagyit! - hallottam Ty hangját.
- Kö-köszönöm! - sírok még mindig barátnőm karai közt.

Leültetett az ágyra. És adott a kezembe egy párnát (?).
- Tessék. Ez azért van, hogy lenyugtass magad. Egyszer sírj rajta, egyszer pedig püföld! - tanácsolja Lori.
- Oké - szipogok és kezemmel megtörlöm az orrom és a szemeim.
Jó érzés, hogy vannak mellettem olyanok, akik szeretnek.

Meg is jön estére Ty és hozott egy csomó csokit meg fagyit.
- Tessék. Tudom hogy szereted a milkát - nyújt felém egy táblával.
- Ó, epres joghurtos - hatódok meg - Köszönöm! - mosolygok, már amennyire rám lehet erőltetni.
Ő is meg Lori is mosolyog.
- Azt hiszem kimegyek levegőzni az erkélyre - állok fel az ágyról.
- Menj csak nyugodtan - szólal meg Lori.

*Eközben bent/ Lori szemszöge*

Becca kiment kiszellőztetni a fejét, addig én itt egyedül poshadok ezen a kellemetlenül kényelmetlen ágyon.
- Lori. Bementem zuhanyozni! - bök felém Ty.
- Jó jó.

*Becca szemszöge*

Kb. 10 perc telt azóta hogy kinn vagyok. Be kéne menni, mert kezd lehűlni a levegő. Benn Lori zenét hallgatott az IPhone-ján. Gondoltam nem zavarom, úgy döntök bemegyek zuhanyozni.
Csak hát... igen különös látvány fogad.

Ty ott áll előttem teljes életnagyságban. Egy szál nadrágban. Ó MÁJ GÁÁÁD!!!!!!!MI AZ ISTENT CSINÁLJAK???!!!!!!
Kitört a pánik. Remek.
- Ömm... - nem tudok megszólalni. Ó jajj, érzem hogy pirosodok, és közben... közben azokat a... Azokat a csodás kockáit nézem. Úristen... Mi van velem?! Egyszerűen... tökéletesen tökéletes... - Bo- Bocsánat. Nem tud- tudtam, hogy-hogy van bent va-valaki... - dadogás... hmm... Beccaság forever<3
- Ööööö... Azt hiszem, még jó hogy volt rajtam egy nadrág... - mosolyodik és olyan vörös lesz mint a paradicsom. Közben a tarkóját vakargatja.
Erre én még jobban pirosodok. De úgy látszik direkt csinálta és csinálja amit csinál. Tetszik neki. Pedig nem vicces.

Gyorsan kislisszolok a szobából és beleugrok az ágyba. Az arcom beletemetem a párnába és nem engedem hogy bárki is kirántson biztonságos kis menedékemből.
Legalábbis. Szerettem volna. De sajnos, az erőviszonyok a szobában... nem egyenlőek....

Prológus- Irány a koli!

Sziasztok! :3
Mivel a másik blogomon egy darabig verseny zajlik, próbálom kiélni vágyaimat és írok. Remélem tetszeni fog nektek ;)
Pipáljatok vagy komizzatok ha tetszik! <3

Megérkeztünk a repülőtérre. Itt van az egész családom. Ami annyit takar, hogy anyu, apu és a húgom Jenny. Elkísérnek, hisz nagyon messzire megyek, ugyanis úgy döntöttem hogy külföldön kezdem el gimis tanulmányaimat.
Természetesen édesanyámék nagy boldogságára. Hisz, boldog egy szülő ha nincs mellette a gyermeke? Nem. Nem is nagyon akart elengedni, hiszen itthon is van egy csomó művészeti iskola. De azok nem olyan mint amibe jelentkeztem. Az sokkal jobb!

Ott állunk a repülőtéren. Édesapám segít nekem eligazodni, ugyanis még nem vagyok jártas az ilyen helyeken. Persze ő igen, és sokszor utazott már más országokba megbeszélésekre vagy üzleti utakra.
- Jajj nem, elnéztem! Arra kell mennünk! - fordul meg hirtelen ősöm nagy örömömre. Megfordítom százszázalékos lassúsággal a bőröndöm és apukám irányába eredek.

Majd becsekkolok. Egy utolsó pillantást vetek szüleim és Jenny felé, majd kezem felemelem és limbálni kezdem. Mikor már alig, vagy egyáltalán nem látszanak a tömegben, tovaeredek.
Elindulok a repülőtér várakozási helyére.

Csodás! Még sosem voltam ilyen gyönyörűen kivitelezett repülőtéren. Apum azt akarta hogy a legjobb helyről indulhassak a célállomás felé, hiszen, az ember (jobb esetben) egyszer indul neki gimis éveinek.

Pár óra múlva elindulok a gép felé. A stewardess elveszi a repjegyem majd jó utazást kíván. Körülbelül 3 óra (vagy több) míg megérkezek a kiszemelt városba.
Az ülőhelyem az ablak mellett van. És este. Pont jó időzítés, legalább láthatom a csillagokat. Imádtam (és még mindig) bámulni azokat a fényes kis valamiket az égbolton. Mellettük persze a ki nem hagyható és oly fényes Holddal.

Látom, elég sok diák van. Egyikük hatalmas cuccal érkezik, majd látom, hogy mellettem kapott helyet. Legalább nem fogok unatkozni. És a legjobb hogy lány!
- Ömm... Elnézést! Az ablak mellett ülsz, ugye? Ülhetek melléd? - kérdezte aranyos mosolyával és kidülledő szemeivel.
- Persze! Gyere csak! - invitáltam magam felé. Imádok ismerkedni.
- Amúgy, a nevem Lorea - észrevettem egy kis akcentust a hangjában - Franciaországból jövök, de egy csomó nyelven tudok beszélni - mosolygott - Londonba tartok, te?
- Húha... - kezdtem bele - Én alig tudok néhány nyelven, persze beszélem a francia és angol nyelvet és én is Londonba tartok - mosolyogtam vissza.

Még beszélgetünk pár óráig, pontosabban addig, amíg le nem ereszkedünk. Az utolsó pillanatban gyorsan kérdezek tőle egy kettőt:
- Lori! Te melyik iskolába jelentkezel? - reménykedek.
- Ahogy láttam a kis jegyzeted amit épp firkálgattál, körülbelül 20 perce, azt hiszem ugyan abba jelentkeztem. Egy művészeti suli, nemde? - kérdez vissza.
- Igen igen! Ez remek! - ujjongok és tapsolok, mint egy ötéves.

Leszállunk. A gép lassan, de biztosan földet ér. Beérkezünk az ottani repülőtérre és rögtön a csomagok felé indulunk. Mind a ketten hamar megtaláljuk csomagjainkat és elkezdjük keresni egymást. Aztán hívunk közösen egy taxit, beülünk és rögtön a koli felé indulunk.

Jó messze van a reptértől, de végül megérkezünk. Egy csomó diák szállásolja el magát abban a hatalmas épületben. Követjük a példájukat és indulunk mi is a tömeggel.
Ott állunk a recepciós előtt. Várjuk hogy végre ideadja a szobaszámainkat.
- Ö... Elnézést! Kérhetnénk úgy a szobákat hogy ketten egyben legyünk? - mutogatom a kezemmel a "jeleket".
- Hogyne! Mivel ez vegyes kollégium, egy fiú szobatársuk is lesz! Remélem nem gond.
- Hát... ha lehet akkor inká... - nem tudom befejezni.
- Remek! Meg van beszélve! - nyomja a kulcsokat a kezembe.

- Te Becca! Neked van pasid? - kérdezi érdeklődve újdonsült barátném.
- Igen. Vele együtt jelentkeztem ide. És te? Hogy állsz a pasikkal? - kérdezek vissza.
- Dettó. Ugyan ez a helyzet. Pacsit! - csattan a tenyerünk.
Felmegyünk az emeletre majd megállunk a 34-es szoba előtt. Ez van a kulcsokon is, szóval valószínűleg ez az a szoba. Benyitunk. Meglátom az egyik ablak alatti ágyat. Rögtön tudom, hogy az lesz az enyém.

- Enyém az ablakos! - rohanok oda az ágyhoz és lehuppanok.
- Pff... Enyém a mellette lévő! - huppan le ő is mellém.
Ekkor hirtelen benyit egy srác. Egy jól kinéző, tökéletes magasságú, megfelelő izomzatú velünk egykorú srác.
- Le ne essen az állad Becca! - súgja oda halkan majd fellöki az állam.
- Áú! - szólok fel - Elharaptam az ínyem! - nyafogok, szokásomhoz híven.

- Sziasztok! - köszön - Tyler vagyok! - int felénk egyet.
- Hali! - köszön oda Lori - Én Lorea vagyok, de szólíts csak nyugodtan Lorinak. Ő az újdonsült barátnőm, Becca. Csak szótlan kicsit mióta beléptél - ezt már halkabban, de kellő hangerővel súgja oda a szobatársunkhoz.
- Hehe... - nevette el magát - Egyébként... Lesz még más srác is rajtam kívül a szobába? - reménykedés van a szemében.
- Szerintem igen. Elég sokan voltunk a koli előtt, szerintem minden szoba tele lesz -magyarázza Lori.
Én csak helyeselek és bólogatok.

- Becca. Köszönj már szerencsétlennek! Azt hiszi így haragszol rá! - bök oldalba barátném.
- Semmi gond. Előbb vagy utóbb csak megszólal, nem? - nevetnek rajtam.
- Khmm... - köhintek és rögtön észrevesznek - Becca vagyok. Szia - erőltetem meg magam.
- Tudom. Mostmár. Én Tyler, de hívjatok csak Ty-nak - kacsint felénk. Vagy felém, vagy felé. Ajj! Teljesen összezavar! Nyugi Becca nyugi! Van barátod, ő hidegen hagy! Van barátod, ő hidegen hagy!
- Jól vagy Becca? - néznek rám aggódva.
- Igen igen - állok fel és leseperem magamról a képzeletbeli port.

- Megyek felderítem a kolit. Jön valaki? - néz Lori.
- Én nem, inkább pakolok - vallok.
- Én is - ő is pakolni akar. Ennél jobb lehet?
- Aztán csak óvatosan! - neveti el magát Lori és megint oldalba bök.
Szúró tekintettel keresem az övét. De sajna, az már rég máshol van.

- Becca. Neked van barátod? - kérdezi Ty.
- Igen. Kyle- nak hívják. Ide jár ő is. Együtt jöttünk ide. És fel is vettek minket.
- Az szuper! - szontyolodik el, azt hiszem - Majd mutasd be!
- Ha szeretnéd!