Mivel a másik blogomon egy darabig verseny zajlik, próbálom kiélni vágyaimat és írok. Remélem tetszeni fog nektek ;)
Pipáljatok vagy komizzatok ha tetszik! <3
Megérkeztünk a repülőtérre. Itt van az egész családom. Ami annyit takar, hogy anyu, apu és a húgom Jenny. Elkísérnek, hisz nagyon messzire megyek, ugyanis úgy döntöttem hogy külföldön kezdem el gimis tanulmányaimat.
Természetesen édesanyámék nagy boldogságára. Hisz, boldog egy szülő ha nincs mellette a gyermeke? Nem. Nem is nagyon akart elengedni, hiszen itthon is van egy csomó művészeti iskola. De azok nem olyan mint amibe jelentkeztem. Az sokkal jobb!
Ott állunk a repülőtéren. Édesapám segít nekem eligazodni, ugyanis még nem vagyok jártas az ilyen helyeken. Persze ő igen, és sokszor utazott már más országokba megbeszélésekre vagy üzleti utakra.
- Jajj nem, elnéztem! Arra kell mennünk! - fordul meg hirtelen ősöm nagy örömömre. Megfordítom százszázalékos lassúsággal a bőröndöm és apukám irányába eredek.
Majd becsekkolok. Egy utolsó pillantást vetek szüleim és Jenny felé, majd kezem felemelem és limbálni kezdem. Mikor már alig, vagy egyáltalán nem látszanak a tömegben, tovaeredek.
Elindulok a repülőtér várakozási helyére.
Csodás! Még sosem voltam ilyen gyönyörűen kivitelezett repülőtéren. Apum azt akarta hogy a legjobb helyről indulhassak a célállomás felé, hiszen, az ember (jobb esetben) egyszer indul neki gimis éveinek.
Pár óra múlva elindulok a gép felé. A stewardess elveszi a repjegyem majd jó utazást kíván. Körülbelül 3 óra (vagy több) míg megérkezek a kiszemelt városba.
Az ülőhelyem az ablak mellett van. És este. Pont jó időzítés, legalább láthatom a csillagokat. Imádtam (és még mindig) bámulni azokat a fényes kis valamiket az égbolton. Mellettük persze a ki nem hagyható és oly fényes Holddal.
Látom, elég sok diák van. Egyikük hatalmas cuccal érkezik, majd látom, hogy mellettem kapott helyet. Legalább nem fogok unatkozni. És a legjobb hogy lány!
- Ömm... Elnézést! Az ablak mellett ülsz, ugye? Ülhetek melléd? - kérdezte aranyos mosolyával és kidülledő szemeivel.
- Persze! Gyere csak! - invitáltam magam felé. Imádok ismerkedni.
- Amúgy, a nevem Lorea - észrevettem egy kis akcentust a hangjában - Franciaországból jövök, de egy csomó nyelven tudok beszélni - mosolygott - Londonba tartok, te?
- Húha... - kezdtem bele - Én alig tudok néhány nyelven, persze beszélem a francia és angol nyelvet és én is Londonba tartok - mosolyogtam vissza.
Még beszélgetünk pár óráig, pontosabban addig, amíg le nem ereszkedünk. Az utolsó pillanatban gyorsan kérdezek tőle egy kettőt:
- Lori! Te melyik iskolába jelentkezel? - reménykedek.
- Ahogy láttam a kis jegyzeted amit épp firkálgattál, körülbelül 20 perce, azt hiszem ugyan abba jelentkeztem. Egy művészeti suli, nemde? - kérdez vissza.
- Igen igen! Ez remek! - ujjongok és tapsolok, mint egy ötéves.
Leszállunk. A gép lassan, de biztosan földet ér. Beérkezünk az ottani repülőtérre és rögtön a csomagok felé indulunk. Mind a ketten hamar megtaláljuk csomagjainkat és elkezdjük keresni egymást. Aztán hívunk közösen egy taxit, beülünk és rögtön a koli felé indulunk.
Jó messze van a reptértől, de végül megérkezünk. Egy csomó diák szállásolja el magát abban a hatalmas épületben. Követjük a példájukat és indulunk mi is a tömeggel.
Ott állunk a recepciós előtt. Várjuk hogy végre ideadja a szobaszámainkat.
- Ö... Elnézést! Kérhetnénk úgy a szobákat hogy ketten egyben legyünk? - mutogatom a kezemmel a "jeleket".
- Hogyne! Mivel ez vegyes kollégium, egy fiú szobatársuk is lesz! Remélem nem gond.
- Hát... ha lehet akkor inká... - nem tudom befejezni.
- Remek! Meg van beszélve! - nyomja a kulcsokat a kezembe.
- Te Becca! Neked van pasid? - kérdezi érdeklődve újdonsült barátném.
- Igen. Vele együtt jelentkeztem ide. És te? Hogy állsz a pasikkal? - kérdezek vissza.
- Dettó. Ugyan ez a helyzet. Pacsit! - csattan a tenyerünk.
Felmegyünk az emeletre majd megállunk a 34-es szoba előtt. Ez van a kulcsokon is, szóval valószínűleg ez az a szoba. Benyitunk. Meglátom az egyik ablak alatti ágyat. Rögtön tudom, hogy az lesz az enyém.
- Enyém az ablakos! - rohanok oda az ágyhoz és lehuppanok.
- Pff... Enyém a mellette lévő! - huppan le ő is mellém.
Ekkor hirtelen benyit egy srác. Egy jól kinéző, tökéletes magasságú, megfelelő izomzatú velünk egykorú srác.
- Le ne essen az állad Becca! - súgja oda halkan majd fellöki az állam.
- Áú! - szólok fel - Elharaptam az ínyem! - nyafogok, szokásomhoz híven.
- Sziasztok! - köszön - Tyler vagyok! - int felénk egyet.
- Hali! - köszön oda Lori - Én Lorea vagyok, de szólíts csak nyugodtan Lorinak. Ő az újdonsült barátnőm, Becca. Csak szótlan kicsit mióta beléptél - ezt már halkabban, de kellő hangerővel súgja oda a szobatársunkhoz.
- Hehe... - nevette el magát - Egyébként... Lesz még más srác is rajtam kívül a szobába? - reménykedés van a szemében.
- Szerintem igen. Elég sokan voltunk a koli előtt, szerintem minden szoba tele lesz -magyarázza Lori.
Én csak helyeselek és bólogatok.
- Becca. Köszönj már szerencsétlennek! Azt hiszi így haragszol rá! - bök oldalba barátném.
- Semmi gond. Előbb vagy utóbb csak megszólal, nem? - nevetnek rajtam.
- Khmm... - köhintek és rögtön észrevesznek - Becca vagyok. Szia - erőltetem meg magam.
- Tudom. Mostmár. Én Tyler, de hívjatok csak Ty-nak - kacsint felénk. Vagy felém, vagy felé. Ajj! Teljesen összezavar! Nyugi Becca nyugi! Van barátod, ő hidegen hagy! Van barátod, ő hidegen hagy!
- Jól vagy Becca? - néznek rám aggódva.
- Igen igen - állok fel és leseperem magamról a képzeletbeli port.
- Megyek felderítem a kolit. Jön valaki? - néz Lori.
- Én nem, inkább pakolok - vallok.
- Én is - ő is pakolni akar. Ennél jobb lehet?
- Aztán csak óvatosan! - neveti el magát Lori és megint oldalba bök.
Szúró tekintettel keresem az övét. De sajna, az már rég máshol van.
- Becca. Neked van barátod? - kérdezi Ty.
- Igen. Kyle- nak hívják. Ide jár ő is. Együtt jöttünk ide. És fel is vettek minket.
- Az szuper! - szontyolodik el, azt hiszem - Majd mutasd be!
- Ha szeretnéd!
Pár óra múlva elindulok a gép felé. A stewardess elveszi a repjegyem majd jó utazást kíván. Körülbelül 3 óra (vagy több) míg megérkezek a kiszemelt városba.
Az ülőhelyem az ablak mellett van. És este. Pont jó időzítés, legalább láthatom a csillagokat. Imádtam (és még mindig) bámulni azokat a fényes kis valamiket az égbolton. Mellettük persze a ki nem hagyható és oly fényes Holddal.
Látom, elég sok diák van. Egyikük hatalmas cuccal érkezik, majd látom, hogy mellettem kapott helyet. Legalább nem fogok unatkozni. És a legjobb hogy lány!
- Ömm... Elnézést! Az ablak mellett ülsz, ugye? Ülhetek melléd? - kérdezte aranyos mosolyával és kidülledő szemeivel.
- Persze! Gyere csak! - invitáltam magam felé. Imádok ismerkedni.
- Amúgy, a nevem Lorea - észrevettem egy kis akcentust a hangjában - Franciaországból jövök, de egy csomó nyelven tudok beszélni - mosolygott - Londonba tartok, te?
- Húha... - kezdtem bele - Én alig tudok néhány nyelven, persze beszélem a francia és angol nyelvet és én is Londonba tartok - mosolyogtam vissza.
Még beszélgetünk pár óráig, pontosabban addig, amíg le nem ereszkedünk. Az utolsó pillanatban gyorsan kérdezek tőle egy kettőt:
- Lori! Te melyik iskolába jelentkezel? - reménykedek.
- Ahogy láttam a kis jegyzeted amit épp firkálgattál, körülbelül 20 perce, azt hiszem ugyan abba jelentkeztem. Egy művészeti suli, nemde? - kérdez vissza.
- Igen igen! Ez remek! - ujjongok és tapsolok, mint egy ötéves.
Leszállunk. A gép lassan, de biztosan földet ér. Beérkezünk az ottani repülőtérre és rögtön a csomagok felé indulunk. Mind a ketten hamar megtaláljuk csomagjainkat és elkezdjük keresni egymást. Aztán hívunk közösen egy taxit, beülünk és rögtön a koli felé indulunk.
Jó messze van a reptértől, de végül megérkezünk. Egy csomó diák szállásolja el magát abban a hatalmas épületben. Követjük a példájukat és indulunk mi is a tömeggel.
Ott állunk a recepciós előtt. Várjuk hogy végre ideadja a szobaszámainkat.
- Ö... Elnézést! Kérhetnénk úgy a szobákat hogy ketten egyben legyünk? - mutogatom a kezemmel a "jeleket".
- Hogyne! Mivel ez vegyes kollégium, egy fiú szobatársuk is lesz! Remélem nem gond.
- Hát... ha lehet akkor inká... - nem tudom befejezni.
- Remek! Meg van beszélve! - nyomja a kulcsokat a kezembe.
- Te Becca! Neked van pasid? - kérdezi érdeklődve újdonsült barátném.
- Igen. Vele együtt jelentkeztem ide. És te? Hogy állsz a pasikkal? - kérdezek vissza.
- Dettó. Ugyan ez a helyzet. Pacsit! - csattan a tenyerünk.
Felmegyünk az emeletre majd megállunk a 34-es szoba előtt. Ez van a kulcsokon is, szóval valószínűleg ez az a szoba. Benyitunk. Meglátom az egyik ablak alatti ágyat. Rögtön tudom, hogy az lesz az enyém.
- Enyém az ablakos! - rohanok oda az ágyhoz és lehuppanok.
- Pff... Enyém a mellette lévő! - huppan le ő is mellém.
Ekkor hirtelen benyit egy srác. Egy jól kinéző, tökéletes magasságú, megfelelő izomzatú velünk egykorú srác.
- Le ne essen az állad Becca! - súgja oda halkan majd fellöki az állam.
- Áú! - szólok fel - Elharaptam az ínyem! - nyafogok, szokásomhoz híven.
- Sziasztok! - köszön - Tyler vagyok! - int felénk egyet.
- Hali! - köszön oda Lori - Én Lorea vagyok, de szólíts csak nyugodtan Lorinak. Ő az újdonsült barátnőm, Becca. Csak szótlan kicsit mióta beléptél - ezt már halkabban, de kellő hangerővel súgja oda a szobatársunkhoz.
- Hehe... - nevette el magát - Egyébként... Lesz még más srác is rajtam kívül a szobába? - reménykedés van a szemében.
- Szerintem igen. Elég sokan voltunk a koli előtt, szerintem minden szoba tele lesz -magyarázza Lori.
Én csak helyeselek és bólogatok.
- Becca. Köszönj már szerencsétlennek! Azt hiszi így haragszol rá! - bök oldalba barátném.
- Semmi gond. Előbb vagy utóbb csak megszólal, nem? - nevetnek rajtam.
- Khmm... - köhintek és rögtön észrevesznek - Becca vagyok. Szia - erőltetem meg magam.
- Tudom. Mostmár. Én Tyler, de hívjatok csak Ty-nak - kacsint felénk. Vagy felém, vagy felé. Ajj! Teljesen összezavar! Nyugi Becca nyugi! Van barátod, ő hidegen hagy! Van barátod, ő hidegen hagy!
- Jól vagy Becca? - néznek rám aggódva.
- Igen igen - állok fel és leseperem magamról a képzeletbeli port.
- Megyek felderítem a kolit. Jön valaki? - néz Lori.
- Én nem, inkább pakolok - vallok.
- Én is - ő is pakolni akar. Ennél jobb lehet?
- Aztán csak óvatosan! - neveti el magát Lori és megint oldalba bök.
Szúró tekintettel keresem az övét. De sajna, az már rég máshol van.
- Becca. Neked van barátod? - kérdezi Ty.
- Igen. Kyle- nak hívják. Ide jár ő is. Együtt jöttünk ide. És fel is vettek minket.
- Az szuper! - szontyolodik el, azt hiszem - Majd mutasd be!
- Ha szeretnéd!