És itt a második réééééééééééééééész :D
Remélem tetszeni fog :D
Komizzatok, pipáljatok vagy írjatok emailt, de tudassa(k) valaki(k) hogy milyen. c:
Jó olvasást <3
Kicsit meglepődök, hogy meg akarja ismerni Kyle-t. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Ekkor hirtelen valaki benyit a szobánkba.
- Becc! - ordít olyan hangosan, ahogy csak bír. Kyle. Hát hogyne.
- Kyle! - rohanok és ölelem meg gyorsan.
- Ömm... Szobatársak? Kiket kaptál? - nézi a közben pakolászó Tyler-t.
- Khmm... - köszörülöm meg a torkom - Ő az egyik, Kyle bemutatom Tyler-t. Tyler, ő itt Kyle.
- Hello - mondják egyszerre majd kezet fognak.
- Lori még nincs itt, de majd őt is bemutatom - nyugtatom, mert szemlátomást elég rosszul viseli, hogy egy másik idegen sráccal vagyok, pontosabban vagyunk, egy szobába - Na és neked kik a szobatársaid?
- Ohh, hát persze. Van két srác és egy csaj. De majd megismered őket - hadarja el.
- Oké... - maradok csöndben.
- Mennem kell, majd később találkozunk, bébi. Sziasztok! - köszön, majd egy puszit nyom a homlokomra.
Mi is köszönünk neki Tyler-rel majd Kyle elhagyja a szobát.
* Pár nappal később*
Tudom, hogy hol lakik Kyle, ezért úgy döntök meglátogatom. Lori is vállalkozik, hogy megismerhesse, ezért együtt indulunk fel a szobához.
- Szia Kyle! Ő itt... - nem tudom befejezni a mondatot, ugyanis a látvány túlságosan is lesokkol.
Kyle épp egy másik csajjal csókolózik. Hogy tehette ezt velem?! Mivel érdemeltem ki?! Miért csalt meg mikor én sem tettem soha?! KI. EZ. A. CAFKA?
- Becc. Ez nem az aminek látszik! - próbál jópofizni meg kuncsorogni de nem igazán megy neki.
- Persze! Még is miért ne lenne az?! Tisztán világos és látható volt hogy egy másik, hangsúlyozom másik csajjal csókolóztál! És nem velem, miközben én a csajod vagyok! Bocsánat. Voltam! - üvöltözöm le annak a senkiházinak a képét. Hogy szakadna rá egy tonna szar.
Sírva rohanok vissza a szobámba, ahol nem csak én lakok. Lori gyorsan próbál loholni utánam, de nem igazán sikerül neki. Talán mégsem jó ötlet a szobába menni.
Inkább az udvar felé veszem az irányt. A Tenis- pálya mellett meglátok egy öreg fűzfát, majd annak lombja alatt foglalok helyet.
Sírok. Csak sírok és sírok emiatt a bunkó állat miatt. Aki megcsalt egy ismeretlen cafkával. Hogy dögölnének meg mindketten!
* Tyler szemszöge*
Halk pityergést, sírást hallok a fűzfa környékéről. Gondolkodom, és arra jutottam, hogy megnézem ki az a szegény szerencsétlen, akit az első héten kínoznak.
Meglepő látvány fogadott. Becca ült a fa tövében, pedig azt hittem, hogy a pasijához ment.
- Becca - óvatosan és halkan leülök mellé - Mi történt? - aggódok miatta, hisz... egy lány csak úgy nem sír. Valami oka biztos van.
- Az a rohadék köcsög! Tönkretette az életem! Átkozott nyomorék! Letépem a fejét! - pirosodik szegény a dühtől és a haragtól. Sajnálom.
- Kyle? - bólint és a térdébe temetkezik - Mit csinált? - próbálok kihúzni belőle valamit, hátha elmondja.
- Az a buzi megcsalt! A saját szememmel láttam! Egy rohadék cafkával! El sem tudod képzelni mit érezhettem akkor! - hangos zokogásba törik ki, majd újra a térdeire buggyan.
Én csak ülök ott mellette, és bámulom a földet. Lesokkolt amit Becca mondott, mert azt hittem Kyle szereti...
- Nagyon sajnálom - teszem a vállára a kezem.
- Ne sajnáld. Ezek miatt nem érdemes sírni - töröli le a könnyeit. Sokkal erősebb, mint gondoltam. Azt hittem egy újgazdag és hisztis kiscsaj, aki csak pasizni jött ide, de nem - És hol hagytad Lori-t? - kérdezem, mert sehol sem látom.
- Nem tudom. Egy darabig követett, de aztán szerintem maradt abban, hogy előbb utóbb vissza kell mennem a szobába.
- De végül is igaza van, nem?
- Hát... Kyle még mindig tudja merre lakom, szóval... Nincs sok kedvem hozzá - őszintén beszél hozzám. Pedig egy idegen vagyok számára, akinek a nevét tudja csak.
- És mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahova, hogy kiverjük a fejedből azokat a hülyéket? - ajánlom fel és izgatottam várom a választ.
- Csak ha nem randi. Ugyanis most semmi kedvem hozzá - szipogott.
- Ahogy szeretnéd! - tettem a szívemre a kezem.
*Rebecca szemszöge*
Nagyon rendes volt Tyler-től, hogy csak úgy önszántából idejön és meghallgat.
Most, hogy belegondolok... Nem tudom mit ettem Kyle-n, hiszen semmi jó nincs benne így visszagondolva.
Örömmel fogadom el Tyler meghívását.
Egy közeli kis kávézó felé indulunk el. Közben beszélgetünk arról, hogy hová jártunk általánosba. Elég sok mindent megtudtam ez alatt a 10 perc alatt róla.
- Megérkeztünk! - felkiált kellő hangerővel társam, és ettől úgy érzem, beszakadt a dobhártyám.
- Remek! - szipogok még mindig egy kicsit.
- Figyelj. Ha nincs kedved hozzá...
- De! Valamivel el kell terelnem a gondolataimat! - erőltetem.
- Oké, megyek rendelek. Ülj le valahova. Addig is, mit szeretnél? - kérdezi mosolyogva. Elővillan az a fogkrémes reklámokat megszégyenítő mosolyú és fogsorú... Ahhw... Egyszerűen tökéletes. De mi?! Mi ütött beléd Becca! Mit csinálsz?! Épp egy fiúra gondolsz aki itt van melletted! Ahhwww.... ELÉG.
Elhessegetem gondolataimat majd válaszolok a kérdésre.
- Egy kávét. Ennyi elég, köszönöm - ölelem meg hirtelen. Kicsit bepirultam, érzem. De ő is.
- Oké... Akkor... Én... Izéé... Azt hiszem megyek rendelni - sietett az eladóhoz.
Helyet foglaltam egy kis sarokban lévő zugban, amit két fal vesz körül. Legalább nem látok majd senkit, és fordítva sem.
Tyler hamar meghozta a kávém.
- Hoztam cukrot is meg tejet is, mert nem tudtam hogy szereted - vall.
- Semmi baj, köszönöm - egy icipicit gördül a szám széle.
Elkezdem kavargatni a kávét, közben pedig...
- Én... - mondjuk egyszerre.
- Kezd te - megint.
- Kezd el te - ajánlotta fel Tyler.
- Nem - mosolyogtam.
- Na jó. Csak szeretném megköszönni, hogy elfogadtad a meghívást - pirul...
- Én köszönöm, hogy elhívtál, szükségem volt valamire gondolat elterelésre - pirulok én is.
Mosolygunk még egy ideig, majd tovaállunk. Elindulunk a kolesz felé, ott pedig fel a lépcsőn, az emeletre.
Bemegyünk. Lori és Kyle idegesen ül az ágy szélén.
- Becca! - ugranak fel mindketten.
- Szia Lori! - köszönök - Kyle - biccentek.
- Meg kell beszélnünk dolgokat... - magyarázkodik Kyle.
- Miről beszélsz?
- Kettőnkről.
- Haha. Na ne nevettess! Milyen kettőnkről?! Nem emlékszel, hogy a mi kettőnk már nem létezik?! Hogy tönkretetted?! Hogy TE vetettél véget neki? - fakadok ki.
- Kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy tévedtem! - ácsingózik. Pff de utálom ezeket a szánalmas férgeket.
- Húzz innen! - mutatok az ajtó felé.
- Becca - érne a karomhoz, mire gyorsan elkapom előle.
- Ne érj hozzám és húzz ki a szobánkból!
Távozik. A többieknek sajnálatosan végig kellett néznie.
- Én... úgy sajnálom... hogy látnotok kellett! - sírom el magam majd összerogyok.
- Becca! Szalad oda hozzánk Lori.
- Azt hiszem. Megyek és hozok csokit meg fagyit! - hallottam Ty hangját.
- Kö-köszönöm! - sírok még mindig barátnőm karai közt.
Leültetett az ágyra. És adott a kezembe egy párnát (?).
- Tessék. Ez azért van, hogy lenyugtass magad. Egyszer sírj rajta, egyszer pedig püföld! - tanácsolja Lori.
- Oké - szipogok és kezemmel megtörlöm az orrom és a szemeim.
Jó érzés, hogy vannak mellettem olyanok, akik szeretnek.
Meg is jön estére Ty és hozott egy csomó csokit meg fagyit.
- Tessék. Tudom hogy szereted a milkát - nyújt felém egy táblával.
- Ó, epres joghurtos - hatódok meg - Köszönöm! - mosolygok, már amennyire rám lehet erőltetni.
Ő is meg Lori is mosolyog.
- Azt hiszem kimegyek levegőzni az erkélyre - állok fel az ágyról.
- Menj csak nyugodtan - szólal meg Lori.
Becca kiment kiszellőztetni a fejét, addig én itt egyedül poshadok ezen a kellemetlenül kényelmetlen ágyon.
- Lori. Bementem zuhanyozni! - bök felém Ty.
- Jó jó.
*Becca szemszöge*
Kb. 10 perc telt azóta hogy kinn vagyok. Be kéne menni, mert kezd lehűlni a levegő. Benn Lori zenét hallgatott az IPhone-ján. Gondoltam nem zavarom, úgy döntök bemegyek zuhanyozni.
Csak hát... igen különös látvány fogad.
Ty ott áll előttem teljes életnagyságban. Egy szál nadrágban. Ó MÁJ GÁÁÁD!!!!!!!MI AZ ISTENT CSINÁLJAK???!!!!!!
Kitört a pánik. Remek.
- Ömm... - nem tudok megszólalni. Ó jajj, érzem hogy pirosodok, és közben... közben azokat a... Azokat a csodás kockáit nézem. Úristen... Mi van velem?! Egyszerűen... tökéletesen tökéletes... - Bo- Bocsánat. Nem tud- tudtam, hogy-hogy van bent va-valaki... - dadogás... hmm... Beccaság forever<3
- Ööööö... Azt hiszem, még jó hogy volt rajtam egy nadrág... - mosolyodik és olyan vörös lesz mint a paradicsom. Közben a tarkóját vakargatja.
Erre én még jobban pirosodok. De úgy látszik direkt csinálta és csinálja amit csinál. Tetszik neki. Pedig nem vicces.
Gyorsan kislisszolok a szobából és beleugrok az ágyba. Az arcom beletemetem a párnába és nem engedem hogy bárki is kirántson biztonságos kis menedékemből.
Legalábbis. Szerettem volna. De sajnos, az erőviszonyok a szobában... nem egyenlőek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése